Boltot látnak benne

Egyértelműen ő volt az idei fedett pályás idény sztárja. A hivatalos világranglista legjobb tíz idejéből öt az ő nevéhez fűződik 60 méteren, összesen hét alkalommal futott 6.53-at, vagy annál jobbat. A formaidőzítése is remek volt, mert a csúcsformát a szezon legfontosabb versenyén, az Európa-bajnokságon érte el március elején, Torinóban, ahol az elődöntőben 6.42-vel három századdal megdöntötte a francia Ronald Pognon több mint négyéves rekordját. Majd egy nappal később, a döntőben 6.46-ot „kocogott”.

Azért csak kocogott, mert így is egy tizeddel nyert, ami ezen a távon, ahol sokszor csupán a célfotó dönt, óriási különbségnek számít. Megszorítani sem tudták.

Újra csúcsformába lendült tehát Victor Conte „tanítványa” – illetve ne sértsük meg az edzőket, mégiscsak egy doppingdoktorról, nem pedig egy szakemberről van szó, inkább a kliense a helyes kifejezés. A legszebb az egészben, hogy most is az ügyfele. A többek közt Tim Montgomeryt és Marion Jonest is érintő BALCO-botrány, no meg az eltiltás ellenére is. „Én kétezer-három augusztusában adtam utoljára tiltott szert bárkinek is, amikor az ügy kipattant” – mondta Conte, míg Chambers kommentárja így hangzik: „Megbocsátottunk egymásnak.”

Nyilván most már eszükben sincs holmi pirulákhoz, vagy más kemikáliákhoz nyúlni, egyiküknek sem – ezért is dolgoznak együtt, ezért is hallani olyan híreket, hogy mesterségesen képesek magaslati körülményeket teremteni. Állítólag kifejlesztettek egy olyan szerkezetet, amelyen keresztül ha levegőt vesznek, kiszűri az oxigént, így EPO-t termel a szervezet.

Saját EPO-t…

És ezzel a minimum gyanús egybeeséseknek még nincs végük. Amikor Chambers híressé vált, és először csúcsformába került – a tényleges csúcs az volt, amikor 2002-ben 100 méteren Európa-rekorder lett 9.87-tel, ám ezt az eredményét utóbb eltörölték –, Remi Korchemny volt az edzője, aki megannyi eltiltott tanítvánnyal „büszkélkedik”, és aki anno a disszidálásáig Korcsemnij néven az 1972-es olimpia egyik legnagyobb alakja, Valerij Borzov felkészülését irányította. Kapaszkodjanak meg: most újra ő Chambers trénere.

Úgy látszik, az afro-karibi származású, de hivatalosan angol atlétának hiányzott az egyszer már átélt sztárlét, és hogy biztosra menjen, minden tekintetben visszatért a gyökerekhez – kivéve persze a doppingolást... Kétségtelen, megjárta már a hadak útját, nagy vargabetű vezetett idáig, mert amíg „pihent”, megpróbálkozott az amerikai futballal az Egyesült Államokban és Európában egyaránt, majd a rögbivel is. Hiába, a gyorsan futó emberekre sok helyen szükség van, de neki egyik kitérő sem hozta meg a várt sikert.

Számára az atlétika a reflektorfény záloga, pedig a sportág nem csak a kétéves eltiltása alatt fordított neki hátat. Számos versenyen ugyanis visszatérése után sem látták szívesen, legutóbb a január végi glasgow-i viadalra nem fogadták el a nevezését – de sokkal nagyobb érvágás volt, hogy rovott múltja miatt a britek nem vitték ki a pekingi olimpiára. Most viszont már ott lehetett a fedett pályás Eb-n, és nemrég jelentette be a berlini Golden League-viadal szervezője, hogy ő bizony örülne, ha Chambers rajthoz állna a rendezvényén.

Kapott is érte hideget-meleget, mert egyrészt létezik egy megállapodás, hogy a korábban doppingolókat nem hívják meg németországi versenyekre, másrészt a főszervezők 170 ezer dollárt követelnek vissza tőle a korábban neki kifizetett pénzdíjakból. Chambers eközben azt hangoztatja, hogy neki akkoriban évi 30 ezer dollárjába került az illegális felturbózás, így le van gatyásodva. Idei eredményei azonban nyilvánvalóan közönségvonzóvá tették, márpedig pénz beszél…

De ez akkor is álságos.

És ez a legjobb szó arra is, ahogy a Nemzetközi Atlétikai Szövetség, az IAAF Dwain Chambershez áll. Meg úgy általában a doppingoláshoz. Kifelé úgy tesz, mintha tűzzel-vassal küzdene ellene, valójában viszont minden szakember számára nyilvánvaló, hogy az elitbe szinte lehetetlen illegális serkentőszerek nélkül bejutni. Chambers a lebukása után nyíltan, nyilvánosan is vállalta bűnét – olyannyira nyilvánosan, hogy még könyvet is írt Verseny ellenem címmel arról, milyen szereket szedett és mennyi ideig.

Ez pedig igencsak szúrja az illetékesek szemét, akik most annak a lehetőségét keresik, hogy tilthatnák el újra. Eközben Lamine Diack, az IAAF elnöke épp a minap nyilatkozta, hogy világcsúcsot vár 100 méteren az augusztusi, szintén a német fővárosban rendezendő szabadtéri világbajnokságon. No igen, hiszen a legnagyobb figyelem mindig a legrövidebb sprintszámra irányul – csakhogy ha valaki, Diack úr nyilván tudja, hogy már a mostani, a jamaicai Usain Bolt nevéhez fűződő 9.69-es világcsúcs sem reális. De az újabb rekordok újra a sportágra irányítják a figyelmet, méghozzá pozitív értelemben, dőlnek a szponzorok, dől a pénz – ellentétben azzal az esettel, amikor ledől egy bálvány szobra a rábizonyított doppingolás miatt.

Most pedig, a gazdasági világválság idején sokkal nagyobb szükség van a bálványokra, mint eddig bármikor, kellenek a Boltok, a Michael Phelpsek, vagy éppen a Dwain Chambersek…