Az egységben rejlik a szegedi nők ereje

Árulja el: mi a sikerrecept a Sopron ellen?Árulja el: mi a sikerrecept a Sopron ellen?

Egységben az erő, ezt megmutattuk már a múlt héten Győrben is. Mert bárki játszhat jól, ott például Németh Betti szerepelt kiválóan, és én adtam nyolc gólpasszt, most meg inkább nekem ment jobban a dobás, és Bettinek lett a végére hét asszisztja. Ez van, ha hajlandóak vagyunk alárendelni magunkat a csapat érdekének. Rendet kellett tenni a fejekben. Egy jó elzárással, egy jó gólpasszal, jó védekezéssel is sokat lehet segíteni… Ezt főleg a légiósokkal volt nehéz megértetni.

Érdekes, hogy ezúttal is a magyarok vitték a prímet.

Igazából annyira elfáradtam a harminckilenc percem alatt, hogy nem tudok visszaemlékezni, mi hogy volt, de ez csak együtt sikerülhetett. Az, hogy egy egyezhettem a centerekkel, azért sikerült, mert jó elzárást kaptam, a Sopron váltásra kényszerült, így tudtam esetleg pontot szerezni. Ám ez nincs benne a statisztikában – bár a csapat úgyis érzi, hogy minden tagjának benne van a munkája… Az sem derül ki a számadatokból, ha jól zártam ki az ellenfél legmagasabb emberét, mert valaki más szedte le közülünk a lepattanót. Ezek láthatatlan dolgok, de nélkülük nem működik a csapatjáték. Az volt a jó ebben a két meccsben, hogy mindenki olyan boldog volt, nem számított, hogy ki hány pontot dobott. Csak az a baj, hogy mindössze két meccset tudok kiemelni. Ha ez a szemlélet uralkodott volna végig…

Az ötvenkét kapott pontból ítélve jól védekeztek…

Végre! A bajnokságban nem védekeztünk olyan jól, mint a Győr és a Sopron ellen. Ebben szerintem benne van, hogy máskor lusták voltunk… A védekezés kemény huszonnégy másodperc. Nehezebb, mint a támadás. Nekem könnyebb, én mindig is ezt a műfajt szerettem jobban.

Gondoltam, huszonegy pontja után csak dicséri kicsit magát, de akkor dicsérje a hibátlanul dobó, tizenkét pontig jutó Laczi Editet!

Edit az a fiatal, akinek egyetlen edzése sem telik el anélkül, hogy ne szólnék rá: higgyen jobban magában! Olyan sebességgel játszik, mint kevesen a magyar mezőnyben… Nem tudom, volt-e foganatja a tanácsaimnak, de most végre hitt magában. Minden mérkőzésen ezt kellene csinálnia. Egyébként nagyon jól kosarazott az itthoni Pécs elleni meccsen is novemberben. Magasra tette a mércét.

Számíthatunk hasonló meglepetésekre a Szegedtől, vagy ez csak egyszeri alkalom volt, ami inkább a Sopron botlásának, rossz formájának tudható be?

Úgy érzem magam, mintha hullámvasúton lennék: Győrben nagyon fent, utána Pécsen nagyon lent, most meg megint a tetején. Nagyon jó itt, szívesen maradnék… A legjobb időben találtunk magunkra, és ha ez az alázat, ez a munkakedv megmarad, még több bravúrra leszünk képesek.