Ahol nem tartanak a gazdasági válságtól

Elégedetten és büszkén nézhetett körbe szombaton a csepeli stadionban. Jó érzéssel tölthette el, hogy ugyanúgy zöld-fehérbe borult a lelátó, mint a régi szép időkben, s ami ennél is fonto-sabb, csapata számolatlanul rúgta a gólokat. Rieb György, az FTC elnöke természetesen ott volt a Fradi–Tököl bajnokin, és az NB II-es bajnokság tavaszi nyitó fordulójában elért gólzáporos siker után higgadtan, reálisan, ugyanakkor lelkesen beszélt a klub helyzetéről és jövőjéről.

Jómódú klub a Ferencváros?

Régen kérdeztek ilyet tőlem, sőt, ha az elmúlt években valaki ilyesmit hozott volna szóba, gúnyolódásnak vélem – nevetett fel a kérdés hallatán a Ferencváros elnöke, Rieb György. – Mára eljutottunk odáig, hogy egy ilyen felvetésre komolyan lehet válaszolni. Talán túlzó, hogy jómódú klubnak tituláljuk a Fradit, főként most, a gazdasági gondok közepette, de bátran kijelenthetem, hogy az FTC mentes a válság negatív hatásaitól. S ezért ez ebben a helyzetben óriási dolog!

Arra költenek, amire csak akarnak? Jut mindenre az angol pénzből?

Szó sincs ilyesmiről! Rendkívül szigorú feltételek mellett és között gazdálkodunk. Tételes elszámolás és alapos feltérképezés jellemzi a pénzügyi akcióinkat, vagyis csak arra költünk, amire feltétlenül muszáj. A nadrágszíj meghúzása az egész világon jellemző, és ez alól mi sem lehetünk kivételek, jóllehet, ahogy az imént mondtam, nem kell pénz után futkosnunk, nincs veszélyben a megélhetésünk és a jövőnk. Úgy is mondhatnám, a futball magyar sporttársadalmában irigylésre méltó helyzetben vagyunk.

Akkor miért nem csináltatják meg a kandelábereket, és miért nem teszik rendbe az Üllői úti stadion világítóberendezését, merthogy így veszélybe kerül például a hétfői, Bőcs elleni hazai televíziós meccs.

Jó, hogy ezt a témát szóba hozta. Tudja, mi bármikor hajlandóak vagyunk játszani, akár csütörtök hajnalban is, ha a sorsolás úgy rendelkezik, de azt is látnia kell mindenkinek, hogy ezek a hétfői találkozók többmilliós bevételkiesést jelentenek számunkra. Azon a napon vidékről jóval kevesebben tudnak bejönni az Üllői útra… De, hangsúlyozom, mi nem berzenkedünk, azaz, ha kell, akkor hétfő este játszunk. Az más kérdés, hogy erre alkalmas lesz-e a világításunk. Nem titok, hogy az izzók tönkrementek, és ez többmilliós beruházást jelent számunkra. Márpedig mi erre a stadionra már nemigen szeretnénk költeni.

Azt hallani, hogy több klub, például az Újpest is felajánlotta a segítségét, hogy a világításgond rendeződjék.

Rendkívül jólesett nekünk, hogy most valamiféle összefogás jellemzi a sporttársadalmat, és köszönettel elfogadunk minden segítséget. Ha a helyzet megoldódik, márpedig azon vagyunk, akkor hétfőn érzésem szerint több mint tízezren szurkolnak majd nekünk a Bőcs ellen. Egyébként meggyőződésem, hogy ha ez a találkozó szombaton lenne, megtelne az Albert Flórián Stadion.

Mikor bontják le a régi arénát?

A hónap végén a tulajdonosunk, Kevin McCabe valószínűleg sajtótájékoztatón fogja tájékoztatni erről, és egyéb fontos dolgokról a közvéleményt. A stadionrekonstrukció igen jelentős terv. Megnyugtathatom a szurkolóinkat: a december tizennyolcadiki álláspont nem változott – akkor kerültek ugyanis napvilágra a nagyszabású terveink, amelyek szerint – kétezer-tizenegy végén, de legkésőbb kétezer-tizenkettő tavaszán már az új Albert-arénában rendezzük a meccseinket. Az ősszel még az Üllői úton játszik a csapat, de addig meglesz minden terv, jogi engedély a bontáshoz, illetve a munkálatok elkezdéséhez, így a kétezer-tízes tavaszi idényt már máshol kezdjük.

Gondolom, a Puskás Ferenc Stadionban.

Gyaníthatóan igen, mert más helyszín fel sem vetődött.

Mennyi a futballcsapat költségvetése most?

Nem titok: nyolcszázmillió forint, amelyben benne van a stadion fenntartása és az utánpótlásképzés költsége is. Mintegy ötszázmillió forintból élnek tehát a labdarúgóink.

Ez a szám akár a duplája is lehet, vagyis egymilliárd forintos költségvetése is lehet a Fradinak az NB I-ben.

Amilyen az euró mozgása mostanában, lehet, hogy még egymilliárdnál is több lesz. Persze, ne legyen igazam. Különben most meghatározni azt, hogy mennyi pénzből él majd a futballcsapat az első osztályban, szinte lehetetlen vállalkozás. A terveink mindenesetre nem változtak, a lehető leggyorsabban megcélozzuk a Bajnokok Ligáját, és akik eddig kételkedtek bennünk, azoknak is látniuk kell, hogy milyen szakmai munka folyik a csapatnál. Az angolok rendkívül komolyan veszik a Fradit, rendszeresen három-négy szakember dolgozik a csapat mellett, plusz itt vannak, ugyebár, a játékosok is. Ez a brit mentalitás már egyértelműen látszik a teljesítményünkön, valamint a játékosok hozzáállásán. A Tököl ellen – a meccset nem mellékesen hétezer néző látta, ami még az élvonalban is csúcs lett volna a hétvégén – öröm volt nézni, hogy négy-öt gólos vezetés birtokában is rohant és támadott a csapat. Ez lehet az egyetlen cél előttünk, minél több gólt lőni, visszacsalogatni még több szurkolót, magunk mellé állítani a sok-sok ezer fradistát, és erre meg is van minden esélyünk.

Furcsa ezt kijelenteni, de az elmúlt évek kínlódásai után, a csődöt követően a Ferencváros jött ki legjobban a gazdasági válságból. Mit gondol, ha most is tulajdonos után kellene kutakodnia, szerencsével járna?

Erre még gondolni sem akarok, örülök, hogy még a nagy krach beütése előtt sikerült külföldi tulajdonosra, befektetőre találnunk, aki tisztességesen gazdálkodva, pénzt nem kímélve a szerződésekben foglaltak szerint működteti a klubot. Ez különösen nagy dolog, miközben rivális klubok küzdenek az életben maradásért. A lehető legjobb pillanatban találtuk meg a megoldást, és álltunk rá arra az útra, amely hosszú távon sikerhez vezethet. Látom és érzékelem a többi klub küzdelmét, biztos vagyok benne, hogy átrendeződés jellemzi majd a riválisok életét is. Csak arra költenek ők is, amire muszáj, megszűnnek a csillagászati fizetések, az aláírási pénzek. De a legfontosabb, a válság közepette embernek maradni, s persze vigyázni a sportra, életben tartani bármi áron, mert ez az életünk egyik legfontosabb része. Ha a Fradi ebben majd élen jár, már nagyon büszke lehetek.