Nem sok esély maradt

Balázs Attilára nagy volt a póló. A narancssárga felső eleve lobogott rajta, ujjai pedig majd’ a könyökéig értek. Volt ebben valami metaforikus: akárcsak a ruhába, a rá váró feladatba sem izmosodott még bele a 20 esztendős fiú.

Balázs Attila ugyanis élete első Davis-kupa-fellépésén a magyar csapat első számú játékosaként csapott össze a bolgár Todor Enevvel az euroafrikai zóna II. csoportjának első köré-ben rendezett mérkőzésen, de hiába ő jelenleg az első számú magyar teniszező (307. a világranglistán), és hiába jelentette ki még a csütörtöki edzés után, hogy kilencvenkilenc százalék esélye van legyőzni Enevet (747.), sem ranglistahelyezését, sem jóslatát nem sikerült játékával alátámasztania.

Balázs megilletődötten kezdett, és visszafogottan játszott, inkább csak a labda visszakanalazásában volt erős, miközben Enev kemény ütéseket küldött a térfelére, és szépen építette fel a pontokat az igencsak gyors pályán. A hosszú labdamenetek rendre a DK-újonc magyar rontásaival zárultak, aki ráadásul szerváiban sem bízhatott nagyon, márpedig ezek nélkül kemény pályán nem lehet csodát tenni. Balázs morgott, az ütőjét is el-eldobta, de mindhiába: csak időnként játszott jól, és négy szettben kikapott.

„Az elején lámpalázas is voltam, meg aztán nekem a salak a kedvenc borításom – magyarázta a meccs után Balázs. – A bolgár pedig rutinosan kihasználta koncentrációm kihagyásait. Ezzel együtt úgy érzem, ha még egyszer lejátszanánk a meccset, megverném.”

A tartaléksorból Bardóczky Kornél lovaglóizom-húzódása miatt előlépő Kellner Ádám (586.) Balázzsal ellentétben igen bátran teniszezett a 17 éves Grigor Dimitrov ellen. A szupertehetséges bolgár tini megmutatta, miért foglalkozik vele Peter Lundgren, Roger Federer egykori edzője, és itt-ott csodaszép dolgokat művelt, de az is kiderült, még nincs a zsigereiben minden mozdulat. A szervája viszont már most gyilkos erejű. Kellner azonban egyáltalán nem maradt szégyenben: a 23 éves magyar maga is jól szervált, keményen megtámadott minden labdát, és felszabadultan, helyenként igazán látványosan teniszezett. Az első szettet csak egyetlen szerencsétlen pont miatt vesztette el a rövidítésben, a másodikban pedig a vonalbíró téves ítélete után kapott bréklabdát ütötte be Dimitrov, mielőtt megnyerte volna a játszmát. Ám azt is el kell ismerni, az ászokat szóró bolgár adogatásaihoz Kellnernek olykor köze sem volt – persze gyakran Dimitrovnak sem az övéihez.

A magyar fiú a harmadik szettben hiába szorgoskodott össze egy bréklehetőséget, nem tudott élni vele, a rövidítést viszont parádés tenisszel hozta. Sőt a negyedik szettben elvette a megingó bolgár szerváját, majd három szettlabdát is kiharcolt, de Dimitrov zseniális megoldásokkal hárított. A rövidítésben Kellner két labdára volt az egyenlítéstől, de a hálón megpattantó labda, majd két remek Dimitrov-megoldás megpecsételte a sorsát. Kellner azonban minden dicséretet megérdemel nyílt sisakos és színvonalas játékáért és óriási küzdeni akarásáért. Hasonlóra a szombati párosban és a vasárnapi egyesekben is nagy szüksége lenne a magyaroknak, ha nem akarnak a kiesés elkerüléséért játszani a nyáron.