„Újra visszatérek!”

Látta Huszti Szabolcs gólját szerdán a VfB Stuttgart elleni UEFA-kupa-mérkőzésen?Látta Huszti Szabolcs gólját szerdán a VfB Stuttgart elleni UEFA-kupa-mérkőzésen?

Láttam, és örültem, hogy Huszti Szabolcs így mutatkozott be a Zenitben – felelte Varga Zoltán. – Ugyanakkor féltem is, mert rossz döntésnek tartom az oroszországi szerződését. Lát­tam játszani a Hannoverben, ahol edzője olyan szabadsággal ajándékozta meg, amelyre neki, az ő játékstílusának szüksége van. Huszti Szabolcs nem az a nagy harcos, aki felszántja a pályát, le és föl robotol megállás nélkül. Márpedig azt gondolom, a Zenitnél ezt majd elvárják tőle, azaz ott messze nem lesz olyan szabad, mint a Bundesligában.

No lám, a legendás pesszimizmus! Miért nem bízik benne, hogy Huszti Szabolcs sikeres lehet Szentpéterváron?

Nem vagyok pesszimista, inkább realista: a magyar játékosnak nagyon nehéz dolga lesz, hi­szen Andrej Arsavintól kezdve jó néhány meghatározó futballista távozik a Zenittől, így lehet, hogy az újonc Huszti Szabolcstól várják, hogy rögvest húzóember legyen.

Azért így is nagy dolog, hogy magyar futballistával kapcsolatban gólról, remek bemutatkozásról beszélhetünk. Korábban többször is nyilatkozta, hogy nem vagyunk sikeresek sem itthon, sem külföldön. Hát most Huszti Szabolcs, sőt Dzsudzsák Balázs, Hajnal Tamás és Juhász Roland is rácáfol erre.

Vannak tehetséges futballistáink, amit korábban többször is hangsúlyoztam. Nem ezzel volt baj, sokkal inkább az akarati tényezőkkel. Tudja, mi a különbség egy német és egy magyar futballista között? Az, hogy a németeknek van akaraterejük és szorgalmuk, a mieinkből viszont hiányzik mindkettő. S nem is a mostani generációt hibáztatom ezért elsősorban, ők csak megszokták a langyos vizet. Ez megy már évtizedek óta. Ha azt mondanám, hogy nekem ezzel a morállal kellett szembesülnöm, talán el sem hiszi nekem. Ahogy ma, már a hatvanas években is a helyezkedés, az önsztárolás és a benyalás jellemezte a sportágat a kemény munka helyett. Az volt a lényeg, hogy a sztárok és az elvtársak mindent irányíthassanak, hogy megértsék egymást, egy hullámhosszon legyenek. Aki dolgozni akart, és nem állt be a sorba, kinyírták.

Azt azonban sem akkor, sem most nem tiltotta meg a futballistáknak senki, hogy fussanak, megalkuvás nélkül dolgozzanak a tréningeken.

Gondoljon csak vissza, milyen igénytelenség jellemezte a magyar labdarúgást. Ahelyett, hogy tisztességesen felkészítették és megfizették volna az utánpótlásban dolgozó edzőket, olyanokat tettek oda, akik húsz forintért vagy uram bocsá’ néhány fröccsért elvállalták ezt a kulcsfontosságú munkát. Mit akarunk mi, amikor pénzért lehet diplomát vagy érettségit vásárolni? Miért kergetünk ábrándokat, amikor katasztrofális a morál az országban? Miért éppen a futball lenne kivétel?

Még mindig stresszeli magát a magyar labdarúgás miatt?

Na, akkor most írja le, hogy egy éve nem voltam orvosnál, nem kellett még kontroll­ra sem mennem, mert nem vagyok pozícióban, nem üldöznek, nem zaklatnak, hiszen nem dolgozom a magyar labdarúgásban. Ennyit tett, hogy kikerültem a körforgásból. Megnyugodtam, normális életet élek. Most mondja meg, mi hiányozna nekem ebből a borzalmasan tönkretett sportágból? Igen, igen, hangsúlyozzuk csak: tönkretett sportág! Hátha az optimistán, magabiztosan nyilatkozó vezetők végre beismerik, és átadják a helyüket másnak.

Mostanában megmozdulni látszik valami, legalábbis úgy tűnik, a magyar válogatott ismét a futball mellé állíthatja az embereket. Ezt is vitatja?

Ne áltassuk már magunkat! Magyarországon mást sem csinálnak az emberek, mint ábrándoznak, álmokat kergetnek. Emlékszik, amikor a Lotthar Matthäus vezette válogatott győzött Németországban kettő nullára? Akkor szinte messiásként beszéltek a németről, én pedig nem győztem hangsúlyozni, hogy várjuk meg a tétmeccseket, mert ott dől el minden. Mindenki tudja, mi lett a történet vége. Edzőként is átéltem már hasonlót, amikor a Fradi kispadján ültem: a hazai UEFA-kupa-meccsen legyőztük a Newcastle Unitedet három kettőre, tombolt a közönség, már mindenki a bravúrról, a továbbjutásról beszélt. Én pedig kétségbe esve mondtam, hogy fényévekre vagyunk az angoloktól. Ki is kaptunk négy nullára.

Azaz… Nem bízik Erwin Koemanban?

Miért bízzak benne? Eddig mit produkált? Majd akkor tapsolok neki, ha tétmeccsen legyőzi a svédeket, a portugálokat és a dánokat. Akkor igen, akkor azt mondom majd, hogy ő sikeres szakember. Csakhogy mindhárom ellenfél jobb nálunk, nekünk a negyedik helyet kell megcéloznunk a selejtezőcsoportban.

Van némi ellentmondás a szavaiban: az előbb egyetértett azzal, hogy vannak jó futballistáink, most pedig…

Nincs semmiféle ellentmondás, hiszen azt is mondtam, hogy óriási a lemaradásunk. Nézze meg Gera Zoltánt! Tehetséges labdarúgó, aki mostanra egyszerűen leült és elkedvetlenedett. Láttam az Izrael elleni felkészülési találkozót, és nekem úgy tűnt, hogy nincs benne motiváció. Amikor Lothar Matthäus a válogatottnál csapatkapitánnyá nevezte ki, lobogott benne a tűz, amely mostanra mintha kihunyt volna. Ettől függetlenül fontos láncszeme a nemzeti csapatnak, és én bizony Erwin Koeman helyében kipróbálnám őt a center posztján.

Gera Zoltán volt már minden. Korábbi edzője, Csank János épp a minap mondta, hogy a játékos árnyékékként lenne hasznos tagja a válogatottnak, ön még előrébb játszatná. Nem könnyű Erwin Koe-mannak.

Azt látom, hogy a kapitány a csatárposztra keres megfelelő embert. Nálam talán Priskin Tamás lenne a befutó, benne látom a legtöbb, futballistára emlékeztető vonást, de Gera Zoltán is megoldhatná ezt a posztot, hiszen jól cselez, megtarthatná a labdát, s a középpályáról támogathatná őt Hajnal Tamás, Dzsudzsák Balázs és Huszti Szabolcs.

Kikerülhetetlen téma a Ferencváros. Mostanság mi a véleménye Fradi-ügyekben?

A játékkal kapcsolatos kritikámról legyen elég annyi, hogy néhány percet láttam a televízióban a Ferencváros–REAC Ligakupa-mérkőzésből, aztán inkább elkapcsoltam. A véleményem nem változott a Fradival kapcsolatban: szerintem egyszerűen csak tesztcsapatnak használják hajdani klubomat az angolok. Mindenhonnan idehoznak ilyen-olyan futballistákat, aztán itt kipróbálják őket. Félek tőle, hogy még mindig az ingatlanszerzés a fő motiváció, és a szurkolók etetése, hogy majd a Bajnokok Ligájában indul a csapat. Ráadásul már nincs a Fradi mögött olyan erő, mint korábban – ne legyen igazam, de néhány éven belül újra elsüllyeszthetik a klubot.

Semmi pénzért sem dolgozna már a futballban?

Ha Németországba hívnának, gondolkodás nélkül mennék. Élvezettel nézem, ahogy Alex Ferguson a Manchesterben, Arsene Wenger az Arsenalnál hogyan sakkozik a remek játékosokkal, s hogyan dobja mély vízbe a sok tehetséges fiatalt. Ez az egyetlen út, amely járható a futballban. Én is erről papoltam mindig, de nem hagyták, hogy végigvigyem itthon. Ettől függetlenül mondom, hogy itt az idő, újra visszatérek a magyar futballba, hamarosan dolgozni kezdek – mégpedig Gyulán, ahol az egyik egyházi iskolában indul futballkollégium, amelynek szakmai igazgatója leszek. Máté Jánossal és Takács Lászlóval, két korábbi fradistával vágunk bele a munkába. Megint gyerekek közé kerülök, mert ez az én utam.