Szibéria vonzó úti cél lett

Tudja, hol van Tomszk városa?Tudja, hol van Tomszk városa?

Természetesen utánanéztem – mondta Németh Norbert –, így tisztában vagyok vele, hová kerülnék. Szibériát sohasem véltem turistaparadicsomnak, és azt sem hittem volna, hogy egyszer majd talán ott fogok élni. De azt mondom, várjunk még ezzel, hiszen nem dőlt el a sorsom.

De hát látták önt futballozni, ráadásul kétszer is, így tisztában lehetnek a képességeivel. Akkor mi a gond, miért nincs végleges döntés?

Nem tudok erre válaszolni, s őszintén szólva nem is igen foglalkozom a kérdéssel. Én a tőlem telhető legjobbat nyújtottam a két próbameccsen. Onnantól kezdve már nem rajtam múlt a folytatás. Játszottam egy orosz másodosztályú ellenféllel, kikaptunk egy nullára, igaz, az jobbára a cserecsapat volt. Rá két napra, már néhány meghatározó futballistával kiegészülve, három egyre győztünk le egy macedón riválist, és akkor nekem sem ment rosszul. Mindkétszer nagyjából hatvan percet töltöttem a pályán, s amikor lejöttem, az orosz edző elégedetten veregetett hátba.

Úgy tudom, a Vasas nem akarja mindenáron eladni. Markovits László ügyvezető elnök nem is titkolta, hogy fontos láncszeme a csapatnak, és így nem hajlandó alkudozni sem orosz, sem más jelentkezőkkel.

Mondom, én nem akarok belefolyni abba, hogy mennyibe kerülök, és a vevő esetleg mennyit kínált értem. Játszom, edzem, teszem a dolgom, és semmiféle görcs nincs bennem. Remekül érzem magam a Vasasban, és ha nem valósul meg az orosz szerződés, amely természtesen lényegesen előnyösebb lenne, mintha itthon folytatnám, akkor sem leszek szomorú vagy csalódott. Talán csak a válogatottság szempontjából lenne jó, ha külföldre kerülnék.

A Vasas dobogón áll, és ha a tavasszal is ugyanolyan jól futballozik, mint tette azt az ősszel, talán felfigyel önre Erwin Koeman szövetségi kapitány.

Szeretnék visszakerülni a válogatottba, amelyben eddig mind-össze kétszer szerepelhettem, de egyértelmű, itthonról ez már-már lehetetlen.

A Tomszk jobb csapat, mint bármelyik hazai együttes?

Teljesen más tempóban futballozik, mint mi. Az oroszok nem húzogatnak, cselezgetnek, trükköznek, hanem átveszik a labdát, aztán passzolnak. Egy-két labdaérintéssel futballoznak, mert ezt követelik meg tőlük. De nem ördöngösség ez, az ember gyorsan felveheti a lényegesen pergőbb ritmust.

Itthon ki tiltja meg a futballistáknak, hogy ilyen iramban és egyszerűen futballozzanak?

Ott más a mentalitás, gyerekkoruk óta ezt a stílust nevelik beléjük. De azért nem kell hasra esni, mert például a jó formában lévő Vasas akár le is győzhetné a Tomszkot.

Egyébként mit tud az esetleges új klubjáról?

A tavalyi bajnokságot a tizenharmadik helyen zárta, nincs külföldi sztárja, de pénze, biztos háttere bizonyára van, hiszen ezen a télen, például, háromszor tizenkét napot töltött törökországi edzőtáborban. Márpedig odamenni harminc emberrel, ötcsillagos szállodában lakni – pénzbe kerül. Velem egyébként rendkívül kedvesek, közvetlenek voltak, bevettek a játékba a meccseken, biztattak. Ami Tomszk városát illeti, nagyjából hétszázezren laknak ott, és ahogy utánaolvastam, igazi egyetemi város, sok-sok angolul beszélő diákkal. Moszkvától négyórányi repülőútra van, és az európai időjáráshoz szokott embernek nem könnyű akklimatizálódnia. De ezen nem múlhat semmi.

Azt mondta, nem lenne csalódott, ha a Vasasnál maradna. Ehhez képest még a szerződéshosszabbítást sem írta alá.

Gyakorlatilag tavaly ősz végén mindenben megegyeztem a klubbal, s akkor abban maradtunk, hogy amint rendeződnek a vitás kérdések, azaz megkapjuk az elmaradásunkat, aláírom a szerződéshosszabbítást. Most örömmel mondhatom, hogy folyamatosan egyenlítik ki az elmaradásokat, rendeződik az anyagi háttér, nekünk csak a futballra kell koncentrálnunk. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy nincs bennem mindenáron való mehetnék, már csak azért sem, mert a két hónapos Franciskának, szemem fényének, itthon is mindent meg tudok adni.