Ahol csakis a futball jelenti a szórakozást

Úttörő szerepet vállalt, ennél különlegesebb helyre nehezen szerződhetett volna. Miért éppen Iránba „menekült”? Úttörő szerepet vállalt, ennél különlegesebb helyre nehezen szerződhetett volna. Miért éppen Iránba „menekült”?

Szó sem volt menekülésről – szögezte le Budovinszky Krisztián. – Elégedetten tekintek vissza magyarországi pályafutásomra, hiszen játszottam a Honvédban, ahol hosszú ideig meghatározó labdarúgónak számítottam, és szerepeltem a Fradiban is. Az is igaz persze, hogy a múlt év már nem úgy sikerült, ahogy szerettem volna. Így tulajdonképpen kapóra jött korábbi csapattársam, Adem Kapic ajánlata, hogy Iránba szerződhetek. Igazából nem sokat gondolkodtam rajta. Október közepén repülőre ültem, és meg sem álltam Teheránig.

Önről nem könnyű elképzelni, hogy afféle aszkétaéletet él. Semmi baráti sörözés, semmi elegáns szórakozóhely, semmi fény vagy pompa, ehelyett csadorba öltözött nők, alkoholtilalom és szigorú rend. Hogy bírja?

Pontosan tudtam, mire vállalkozom, amikor aláírtam a szerződést. Itt is vannak csinos nők, igaz, nem sok látszik belőlük. Ami a sört illeti, iszom én azt, igaz, alkoholmentes formában. Nem tagadom, a barátok, a szeretteim hiányoznak, és talán az a fajta nyüzsgő élet is, amelyet itthon éltem. Valamit valamiért. Harminckét esztendős vagyok, kaptam egy lehetőséget még az élettől, hogy jól keressek és esetleg megalapozhassam a jövőmet. Futballozni mentem Iránba, nem turistának, így kitölti az életemet az edzés és a játék.

És mit csinál, ha nincs edzés? Mert azért ott sem kora hajnaltól késő estig tartanak a tréningek.

A pályán lakom, vannak vendégszobák és sok luxusszolgáltatás. Uszoda, szauna, konditerem. Olykor elmegyek internetezni, így tartom a kapcsolatot az itthoniakkal. Persze ne valami hangulatos internetkávézóra gondoljon csinos pultoslányokkal. Szó sincs ilyesmiről. Van egy terem, benne a számítógép, egy órára egy dollárt fizetek, ennyi.

A pályán él? Ezek szerint nincs saját lakása?

Nem is kell. A remekül berendezett szobámat egy bosnyák és egy iraki csapattársammal osztom meg, bőven elférünk benne. Most mondja meg, minek kellene nekem itt lakás? Az életemet teljesen kitölti a futball, szórakozóhelyekre nem járok, mert nincsenek. Bevásárlóközpontokat sem keresek fel, mert azok sincsenek. Ha valahová mégis elugrom, taxiba vágom magam, s fillérekért oda visznek, ahová csak szeretném. Kérdezték, kell-e autó, de mondtam, hogy Isten ments! Mintha csupa őrült száguldozna itt, az utakon óriási a káosz. Mindenki dudál, siet, de aki járt már például arab országban, pontosan tudja, miről beszélek.

És milyen a csapata, a Sahdari?

Én Tabrizban élek, ez nagyjából hatmilliós nagyváros. Van itt négy futballcsapat, valamennyi másodosztályú. Így a Sahdari is. Jelenleg a harmadik helyen állunk huszonegy ponttal, és van esélyünk a feljutásra. Eddig hat mérkőzésen léptem pályára belső védőként, és többször a meccs legjobbjának választottak a helyi újságban. S ami ennél is fontosabb: az edzőm nemegyszer megdicsért, mondván: ez az, Budó, csak ilyen keményen!

Mindezt perzsául?

Dehogyis, magyarul! Tudniillik Mohamed Ziai tökéletesen beszéli a nyelvünket, hiszen annak idején Budapesten élt, a Vasasban futballozott, sőt magyar lányt vett el feleségül. Jókat beszélgetünk, bár nem hittem volna, hogy Tabrizban magyarul kapok taktikai utasításokat.

Milyen az iráni futball?

Rendkívül gyors. Állítom, az iram nem rosszabb, mint a Bundesliga 2.-ben. A játékosok többsége alacsony, technikás, ám taktikailag még nem igazán képzett. De élvezem a játékot, még akkor is, ha alkalmanként olyan pályákon játszunk, mintha a Hortobágyon rendeznék a meccset. Van, amikor ezer, de előfordul, hogy huszonötezer szurkoló figyeli a mérkőzést. Sőt az első osztály nagycsapatait nemritkán több mint százezren nézik.

Megéri ott játszani? Megéri, hogy egy európai ember számára rendkívül furcsa, különös, már-már megszokhatatlan világban él?

Elárulhatom, hogy sokkal jobban keresek, mintha otthon futballoznék.

Nem lenne jobb Honvéd- vagy Fradi-játékosnak lenni?

Kispestről Supka Attila zavart el, róla nem is szeretnék többet beszélni. A Fradiból pedig azért jöttem el, mert évekig hitegettek, és tartoztak nekem. Szerencsére ezt már rendezték. Most jó helyen vagyok, ha rajtam múlik, még lehúzok néhány évet Iránban, ha már én lehettem itt az első magyar futballista.