„Amíg bírom, járom az utam”

Még mindig közönségtalálko zókra jár, de már egyre nehezebben. Grosics Gyula – aki szerdán ünnepelte 83. születésnapját, és akit az újra és újra rátörő betegség nagyon megviselt – lapunknak elmondta, nem a maga, hanem az ország helyzete miatt aggódik.

Gyengének, fáradtnak tűnik a hangja.

Azért, mert úgy is érzem magam. Mindennap erőt kell gyűjtenem a folytatáshoz. Rendszeresen orvoshoz járok, olyan nekem a Kútvölgyi Kórház, mintha hazamennék. Nincs mit szépíteni a helyzeten: megöregedtem.

Készül visszavonulni?

Azt már nem! Ha erőm engedi, elmegyek olyan eseményekre, baráti találkozókra, amelyek fontosak számomra. Nem szeretném feladni, és nem szeretnék elvonulni. Amíg bírom, járom az utam.

A születésnapján azért csak koccintott a barátaival…

Visszafogottan, mert, sajnos, nincs mit ünnepelni.

Ennyire kiábrándult, ennyire rosszkedvű? Gyönyörű, sikeres élet az öné!

Ami a sportot, a pályafutásomat illeti, valóban felejthetetlen élményeket szereztem. Az élet azonban nem csak futballból áll. Rengeteget szenvedtem a huszadik században, s az a legborzasztóbb, hogy mindig a szebb jövőért küzdöttünk, mindig ezt hajtogattuk, aztán tessék, most is milyen világban élünk. Szegény Magyarország…

Az egészsége mellett mi a legfontosabb önnek?

Az, hogy elmehessek szavazni. Kötelességem tenni az ország jobbításáért.