Nem hiányzik Anglia?Nem hiányzik Anglia?
Sokszor eszembe jut az a hangulat, amely körülveszi ott a futballt – válaszolta a korábban az angol másodosztályú Barnsleyban játszó Ferenczi István. Aki egyszer futballistaként belekóstolt ebbe, nehezen szabadul tőle. Zsúfolt stadionok, lelkes szurkolók, kifogástalan körülmények – kinek ne hiányozna ez? De amikor a nyáron a Fradihoz szerződtem, pontosan tudtam, hová kerülök. Elhiheti, hogy amikor mondjuk Tökölön vagy Vecsésen játszunk, nem kezdem összehasonlítgatni a helyi sporttelepet a Wolverhampton vagy a Queens Park Rangers arénájával. Ugyanakkor azt sem tagadom, vágyom arra, hogy itthon legalább megközelítőleg annyira szeressék a futballt, mint a szigetországban.
Ahhoz legalább elszántan, lelkesen kellene futballozni, s akkor még a színvonalról nem is beszéltünk...
Tudom én, hogy a kivételezett magyar futballisták közé tartozom, hiszen a Fradi játékosa vagyok. De el tudom képzelni, milyen lehet mondjuk a BKV Előre labdarúgójának lenni, s kifutni néhány tucat egykedvűen szotyizgató drukker elé. Ez a tyúk és a tojás esete: akkor lesz jobb futballunk, ha sok lesz a néző, és akkor telnek meg a lelátók, ha emelkedik a játék színvonala. De azt hangsúlyoznám, ha már Angliát hoztuk szóba: a szurkolók ott akkor is megtapsolják az embert, ha rosszul passzol, vagy kapura lövés közben a szögletzászlót találja telibe. Itthon az ilyesmiért anyázás jár.
A színvonalról beszéltünk: milyen a magyar NB II?
Jóval gyengébb, mint néhány évvel ezelőtt. Ezt azért merem állítani, mert az egész magyar labdarúgásra érvényes ez. Szembetűnő a visszaesés: olykor nosztalgiázom, s arról mesélek a fiataloknak, hogy nagyjából tíz évvel ezelőtt Győrben 28 ezren szurkoltak a Fradi elleni bajnokin. Akkor az ETO futballistája voltam, életre szóló élmény volt a zsúfolt lelátók előtt szerepelni. Sajnos évről évre romlik a színvonal, és csökken a nézőszám.
Ezen elsősorban a futballisták változtathatnak.
Tudom, s a Fradiban sikerült is néhány remek, közönségszórakoztató meccset játszunk az ősszel.
Nem bánta meg, hogy hazaszerződött?
Ha bajnokok leszünk, amiben biztos vagyok, ráadásul jó csapat lesz a Fradi, akkor nem.
Vannak fenntartásai, esetleg mégsem lesz jó csapat?
Az őszi sérülésem és műtétem után még nem edzem teljes intenzitással, de azt hallom, megint jöttek új játékosok. Azt szeretném, ha már most kialakulna a csapat gerince, álljon össze úgy a Fradi, hogy szinte lendületből összecsiszolódva vágjunk neki az ősszel az NB I-nek.
Néhány napja kollégáim végignézhették a Ferencváros edzését, és Bobby Davison munkáját követendő példaként állították a magyar edzők elé, mondván:ilyen ritmusú, ennyire színes, ötletes tréninget még nem láttak.
Bobby Davison éppen olyan edzéseket tart, mint amilyeneket én Angliában megszoktam. Nincs ebben semmi varázslat, egy profi szakember pontosan tudja, milyen terhelésre és milyen gyakorlatokra van szüksége egy játékosnak. A mi edzőnk szigorú ember, ám a hangját nem szokta felemelni, anélkül is megvan a tekintélye. Még azt is megkockáztatom, hogy a bajnokság alatt többet és keményebben tréningezünk a Fradiban, mint Angliában. Persze ennek is megvan az oka, ott kétszer annyi meccset játszanak.
Nem bántja, hogy hiába lőtte a gólokat számolatlanul az ősszel, hiába üzent Erwin Koemannak, a kapitány mégsem válogatta be?
Ha mi a Fradival sikeresek leszünk, s nemcsak a másodosztályban, hanem az NB I-ben is, én pedig továbbra is ilyen tempóban lövöm a gólokat, nem bánom, hogy észre sem vesznek a válogatott irányítói. Erwin Koeman nem számol velem, ez egyértelmű. Kár, szívesen lépnék pályára olyan klasszisokkal, mint Gera Zoltán, Huszti Szabolcs vagy Juhász Roland.
Még angol szemmel is klasszisoknak tartja őket?
Természetesen. Ha ez a három fiú Angliában születik, egészen más pályát fut be. Most ott szerepelne a nevük valamelyik nagycsapat összeállításában. Kérdem én, a finn Sami Hyypiä mennyivel jobb futballista, mint Juhász Roland? Mégis alapember a Liverpoolban.
A legtöbb csapatnál pénzügyi válság fenyeget, és bizonytalan jövő. A Fradiban pontosan kapják a béreket?
Anyagilag rendben van a klub, valóban csak a futballra kell koncentrálnunk. Alig várom, hogy százszázalékos állapotban legyek és elutazhassak Máltára az edzőtáborba.