A józanság szava

Itt azért valaki már eldobta az agyát. Százmillió euró szinte elképzelhetetlenül nagy összeg. Jó, tudom, mi, hétköznapi emberek kis léptékben gondolkodunk, képtelenek vagyunk még csak követni is egy arab olajsejk észjárását, de ez már tényleg túlmegy minden határon.
Bár igaz is: hol a határ?
Illetve: ki mondja meg, hol a határ?

Ha egyszer egy, az agyalágyultság tüneteit eláruló mágnás azt mondja, neki megér rongyos százmilliót, hogy a Kaká nevű brazil fiatalember az ő csapatában, nevezetesen a Manchester Cityben mutasson be varázslatokat a futballpályán, ugyan ki akadályozhatná meg benne? Az ő dolga, legfeljebb az asszonnyal kellene elszámolnia, ám a Közel-Kelet országaiban férfi az ilyesmit nem tárgyalja meg holmi fehérnéppel, tehát emberünk valóban úgy szórja ki az ablakon az olaj fialta millióit, ahogy éppen a szeszélye diktálja.

Mégis, a jelek szerint létezik akadály. Ezt úgy hívják, hogy józan ész, és a Milan, illetve maga a játékos is inkább ennek engedelmeskedik, mint a hatalmas összeg csábításának. Ők nyilván tudják, csalfa szirének éneke az eurószázmilliók csengő hangja, és hogy maguk alatt vágják a fát, ha hagyják a csillagos égen is túlkúszni a sztárok árát és gázsiját. A gátlástalan licit a csőd felé hajszol minden üzletet, és ez alól a futball sem kivétel. Ha Kaká ma százmillió, holnap Messi százötven lesz, és elindul egy olyan őrült spirál, amelybe előbb-utóbb mindenki beleroppan, hiszen ezeket a milliókat a futballbiznisz már nem tudja kitermelni, függetlenül a gazdasági válságtól.

Arról nem is szólva, hogy az igazi profit jellemez még valami, amit a manapság tapasztalható pénzhajhászás láttán már-már hajlamosak vagyunk anakronizmusnak tekinteni, és ez az igényesség. Kaká pontosan látja, hogy a sok pénz nem feltétlenül szül minőséget, a gazdagság is torkollhat gagyiba – a kételkedőknek elég csak körülnézniük kis hazánkban, és mondjuk bekapcsolni a televíziót. Roman Abramovics vagyonok árán sem nyert Bajnokok Ligáját a Chelsea-vel, és az olajmilliárdok sem automatikus zálogai a világelsőségnek. A pénz lehet pökhendi, de tudás, felkészültség, hagyomány és alázat nélkül sohasem teremt minőséget.

Nálunk, sajnos, pénzbőség nemigen fenyeget – ettől persze még mi is megérthetjük Kaká és a Milan döntésének az üzenetét.