Szerényen, de bátran játszik az Albacomp

Kilenc nap alatt négy fontos meccs, ezekből három idegenben. Belehúztak.Kilenc nap alatt négy fontos meccs, ezekből három idegenben. Belehúztak.

Azzal, hogy sikerült megnyernünk csoportunkat a Középeurópai Ligában, és a négyes döntő részesei lettünk, tudtuk, hogy sűrű időszak elé nézünk, ezért alapvetően erre készültünk az elmúlt két, két és fél hétben. Nem tulajdonítok túl nagy jelentőséget a meccsszámnak, mert lényegében az itthoni ellenfelek is sorozatban játsszák mérkőzéseiket, annyi a különbség csupán közöttük és közöttünk, hogy mi most kétszer is pályára lépünk a hét végén, nem csak egyszer, ahogy a többi magyar csapat teszi a bajnokságban.

Sportszerű válasz, de a parketten már korántsem ennyire lojális együttese a belföldi riválisokkal, hiszen két idei rangadóját egyaránt megnyerte az NB I-ben, az erőltetett menet, a nagy sorozat felén tehát sikerrel lépett túl. Az eredményekkel nyilván elégedett, de mi a véleménye a játékról?

Ami hibánk a felszínre került a novemberi, decemberi mérkőzéseken, azóta megpróbáltuk kijavítani, és a két legutóbb lejátszott meccs pozitív visszajelzésekkel szolgált, játékban is fejlődtünk ez elmúlt időszakban.

Az Atomerőmű kaposvári veresége folytán immár pontelőnnyel állnak az első helyen. Ez a realitás, és kilenc év után újra bajnok lesz az idén az Albacomp?

Nem nevezném realitásnak, mert azért sok jó csapat van a bajnokságban, és az említett meglepetés is bizonyítja, hogy bárki kikaphat bárhol. Ami a céljainkat illeti, nem változtak, minél jobb helyen szeretnénk végezni az alapszakaszban, hogy a bajnokság végén ismét felállhassunk a dobogóra.

Ez pedig talán túlzottan is visszafogott válasz, főleg annak tükrében, hogy a dobogó harmadik fokára már női és férficsapattal is felállhatott az NB I-ben.

Annak kell lennem, legalábbis én így gondolom. Elődöm, vagy inkább úgy mondanám, mentorom, tanítóm azt mondta: szerényen, de bátran. Ezek Farkas Sanyi szavai. Az ember persze mindig többre és jobbra vágyik, mindig előrelépni és nyerni akar, hiszen egy igazi sportoló és edző számára mindig a csúcs a cél.

Azért csak kibújt a szög a zsákból, mondhatni elárulta magát. Most, hogy túl van az itthoni rangadókon, mit tart csapata legveszélyesebb fegyverének?

Az egyik fő erényünk a támadás és azon belül a kiszámíthatatlanság: sok játékos van a keretünkben, aki individuális, és olyan is, aki kiváló atletikus képességeit kihasználva néha számomra is meglepő megoldásokkal él. A másik fő erényünk pedig a csapatszellem.

Erre lecsapok: szerdán, a Falco elleni hajrában nem tűnt ennyire rózsaszínűnek a kép, akkor mintha lett volna egy kisebb vitája a pálya szélén a lecserélt Jara Rubin Doyne-nal...

Nem sértődött meg, benne van a játékosban, hogy ha sokat kihagyott, játszani szeretne. Ilyenkor az edzőnek kell higgadtnak maradnia: megkapta a negyedik faultját, sok volt még hátra a meccsből, én pedig ott és akkor azt tartottam helyesnek, ha még egyszer rotálom a mezőnysort. Függetlenül attól, hogy abban a szakaszban már megvolt a győzelem, a visszavágóra gondolva a különbségre is oda kellett figyelnünk. Egyébként a csere után elmondtam neki, miért hívtam le.

Mit szólt?

Elfogadta, visszament, és tette a dolgát, aztán két perccel a vége előtt kipontozódott, tehát engem igazolt. De azért úgy érzem, hasznos tagja volt a csapatnak.

Remek a kezdő ötös, de nem túl korlátozott a rotációs lehetősége?

Úgy gondolom, tavaly nyáron jól és szisztematikusan raktuk össze a csapatot. Ha csak az előző napi meccset nézem, Bam Doyne ült a kispadon, akit bárki elfogadna itthon a kezdőjébe, mellette pedig ott volt a nagyon tehetséges fiatal, Keller Ákos a négyes posztra, az ötösre a rutinos válogatott Góbi Henrik, és akkor még nem beszéltem Soós Gáborról, aki néhány hét múlva visszatér a mezőnysorba, de az ő kiesését is tudja pótolni egy másik tehetség, Antal Szabolcs. Nem hiszem, hogy ellenfeleinknél többen vagy minőségileg jobb játékosok ülnének a padon, ezért maximálisan hiszek a csapatban, bárki is kezd és bárki a csere.