Bizalom

Kemény Dénes marad a vízilabda-válogatott élén. Amennyire természetes, hogy Kemény Dénes a londoni olimpiáig a válogatott szövetségi kapitánya, legalább annyira bátor, megsüvegelendő is a vállalás.

Mert a régi-új szövetségi kapitány csak bukhat ebben a pozícióban. Az ugyanis ebben az országban természetes, hogy a vízilabda-válogatott aranyat nyer. Mindegy, hogy Eb, vb vagy olimpia.

Az is mindegy, hogy ki van a medencében a túlsó térfélen. Athénban a szerbek elleni felejthetetlen finálét követően Kemény Dénes állt a záróünnepélyre várva – tényleg, milyen jó, hogy a pólódöntő általában az ötkarikás események záró száma – a rajongók gyűrűjében, s beszélgetett.

Hangja nemigen volt – egy fináléban nem lehet a parton csendben maradni, egyébként is a minden porcikájában a vízben és a parton történő eseményeket magában hordozó, azok elébe menő edző nem lehetne olyan, amilyen, ha játékosai azt látnák, csak ül a padon.

Szóval a hangja alig hallható volt, ám minden szava különleges élményt jelentett. Egy ember, egy boldog ember osztotta meg a lehető legközvetlenebb módon örömét boldog-boldogtalannal.

Minden kérdésre megvolt a válasza. Emberi, hihető volt mindegyik. Beszélgetett. Élvezte, hogy bizalmukba fogadták az emberek, élvezte, hogy ő is kimutathatja a bizalmát. „Bármerre jártam, szívet melengető bizalom áradt felém, a szurkolók, az uszoda világa, a játékosaim, kollégáim egytől egyig arra sarkalltak, hogy folytassam a munkát.”

Ezt most mondta minden idők legsikeresebb magyar szövetségi kapitánya, s ezt jelölte meg a szerződéshosszabbítás első számú indokaként is. Hogy ízig-vérig sportember? Hogy soha senki sem nyert még olimpiát négyszer egymás után? Így van!

Nyerni nem lehet másként, csak ha mindig nyerni akar. Azt pedig a kritikusok is szeretik, ha győz a válogatott. Győzni fog. Kemény Dénes kivívta magának és jövendő csapatának is az ehhez szükséges bizalmat.