Mennyit ér az első hely?

Néhány méterre áll egymástól a Color Line Arena, Hamburg legnagyobb sportcsarnoka és a Nordbank-Arena, a város legnagyobb futballstadionja. Amíg nálunk, Magyarországon két, ennyire közel lévő létesítmény vezetői könyörögnének mindenhez és mindenkihez, hogy még csak

egymáshoz közeli időpontban se kezdődjenek sportesemények, addig a Hansa-városban szerdán sportünnepet tartanak. A „fedettben” Németország–Svájc jégkorongmérkőzést rendeznek, míg a szomszédban Hamburg–Aston Villa meccs lesz az UEFA-kupa csoportkörében.

S hogy mi lesz a látogatottsággal? A Hamburger Abendblatt című lapban megjelent egy felhívás, amelyben minden szurkolót arra kérnek, tömegközlekedési eszközökkel közelítse meg a helyszínt, ahova több mint hatvanezer embert várnak. Tegyük hozzá: az érdeklődés felkeltése nem csupán a sport minőségén (még ha a német és a magyar hokit már össze is lehet vetni, a futballt, illetve annak nálunk honos verzióját tilos), hanem a szervezésen (amíg Magyarországon már ötven vendégdrukker miatt is hajlamosak egyesek huligánveszéllyel riogatni, itt 2200 angol miatt kiemelt kockázatú a találkozó – de csak az UEFA rendelkezése következtében!) is múlik. Persze még a német– angol párharcok pikantériája dacára is előfordulhat, hogy maga a meccs színvonala egy jobb magyaréval „vetekszik”, elvégre a hamburgi randevúnak nincsen nagy tétje (már mindkét csapat továbbjutott), így aztán a helyi sajtó másról sem cikk e z i k , mint a Villa B-csapatáról. Abban ugyanis szinte mindenki biztos, hogy a HSV az első sorát veti be, mert január végéig a szerdai az utolsó tétmérkőzése, miközben a birminghamiek az ünnepek alatt is futballoznak. A félelem nem ok nélküli, a Villa eddig csak az Ajax elleni fellépését vette komolyan (2–1), legutóbb, a Zilina ellen például nyolc alapembere hiányzott – nem is maradt el a vereség hazai pályán (1–2).

„Azért mi nem a Zilina vagyunk, meglepne, ha a cseresorukkal jönnének – mondta Guy Demel, a Hamburg védője. – Ha mégis, akkor azt ki kell használnunk.” Az Aston Villát nagyra tartó, az Arsenalnál is többre taksáló Martin Jol vezetőedző óvatosabb volt bekkjénél: „A Villának nincs isB-csapata.

Náluk Cuellar ül a kispadon, aki tízmillió euróba került, és igazi vadállat. Bárhogyan is álljanak fel, nekünk a győzelem számít. Elsők akarunk lenni a csoportban, mert akkor legalább a Bajnokok Ligájából érkezőket biztosan elkerüljük. Persze az első hely sem garancia semmire, a Milant is kaphatjuk a következő körben, és azt se feledjük, hogy legutóbb a Zenit csoportharmadikként lett később UEFA-kupa-győztes.”

Jolnak általában jól ment a Villa ellen, a Tottenham menedzsereként pozitív (2 győzelem, 4 döntetlen, 1 vereség) a vele szembeni mérlege, míg kollégája, Martin O’Neill egyszer sem tudott kifogni rajta (1 győzelem, 2 döntetlen). Csak éppen a Hamburgnak botrányos a hazai mérlege az európai kupaporondon. Amíg a Bundesligában a hét győzelemmel és egy döntetlennel elért, csaknem 92 százalékos hazai teljesítménymutatójánál egyetlen riválisé sem jobb, addig a nemzetközi színtéren még csak gólt sem rúgott otthon az együttes (Unirea Urziceni 0–0, Ajax 0–0), ráadásul a legutóbbi öt hazai fellépéséből csak egyet nyert meg. Történetesen a Leverkusen ellenit 3–2-re, amit azért nehéz mérvadónak tekinteni, mert a Bayer is német felségjelzés alatt futballozik.