Soproni fieszta

Kevesebb mint fél órával a feldobás előtt hideg volt az MKBArénában. Nagyon hideg. Pedig előző nap a sÖrdögök–Paks férfimeccsen pólóban szurkoltak a nézők. „Akkor csaknem teli volt a csarnok” – jegyezte meg a melegíteni induló Eördögh Edit, a bajnokcsapat kapitánya. Ezúttal nem. Enyhén szólva. Pedig veretlen csapatok randevúztak a leghűségesebb magyar város impozáns csarnokában.

Aztán hamar kiderült, hogy melyik együttes őrzi meg továbbra is százszázalékos mérlegét. A soproniak villámmal rajtoltak, majd tovább fokozták a már kezdetben sem lassú tempót. A vendégek eleinte megpróbálták tartani a lépést a riválissal, de ez csupán ideig-óráig tartott. A fehér mezesek úgy száguldottak el a kékek mellett, mintha azok a soproni Várkerületben sétálgatnának. A palánk alatt akár egy az egyben, akár a kettő a kettő elleni játékban megállíthatatlanok voltak Székely Norbert tanítványai, akik szemmel láthatóan élvezték a találkozót. Volt mit. Az első negyed végén pedig azok a hazai szurkolók is hangos ovációban törtek ki, akiket addig nem lelkesítettek fel a kedvencek. Jelena Milovanovics a dudaszó pillanatában elegánsan, kecses mozdulattal a félpályáról könnyedén, egy kézzel ívelt a gyűrűbe – a háló alig szottyant, szinte még „ő” is kiélvezte a felemelő pillanatot. (Török Zoltán, a házigazda klub ügyvezetője elmondta, az idei szezon kezdetéig minden edzés végén valamennyi játékos betett kétszáz forintot egy kalapba, és versenyeztek a félpályás dobásokból. A győztes vitte a „lét”. Ősszel ezt abbahagyták, mert Milovanovics mindig bedobta.) Persze amíg a hazaiak nevetve tölthették a kisszünetet, addig a szegediek korántsem mosolygósan tértek vissza a parkettre. Láthatóan demoralizálta a vendégeket a 19 esztendős szerb tinédzser megoldása, s alig álltak ellent a hazai rohamoknak. Így esett, hogy a negyed közepére 25 (!) pontra kúszott a különbség (a Tisza-partiak védekezése keménységének jellemzésére legyen elegendő: a személyi hibák aránya a második negyed közepén 6–0 (!) volt). A félidő utolsó percében pedig már azt kérdezhették egymástól kórusban a hazai nézők, hogy „Mennyi?” „Harminc!” volt rá a válasz.

A második húsz percben a szegediek becsülettel küzdöttek, s faragtak a hátrányból, igaz, ekkor már a hazaiak is visszavettek a tempóból – gondolván a Velence elleni, szerdai Euroliga-meccsre. Azért látványelemekben ekkortájt sem volt hiány. Érdemes kijönni minél többen ebbe a csarnokba – kérdezzék meg azoktól, akik ott voltak.