zett, néhány év kudarc, de mos tanában úgy tűnik, újra mellém álltak az égiek.”
A 27 éves versenyző nem először hozta szóba a sorsot, az égieket vagy éppen a szerencsét. Nem is tagadja, rendkívül babonás. Addig-addig gyűjtögette a különböző kabalákat, amíg már el sem fért tőlük, így néhányukat nélkülözni kényszerült. A fő szerencsehozó az elefánt. Kapott már jó barátjától, Braun Ákostól – kettőt is –, és a családi ajándékok között is lapult már ormányos. A legenda szerint hetet kell összegyűjteni a sikerhez, s ő már közel van hozzá. Az elefántok közül a legelső biztosan utazik Pekingbe.
A babonák mellett azért az sem hátrány, hogy az év eleji nehézségek után, az Eb óta már teljes értékű munkát végezhet. Az esztendő első negyedében kézfejének sérülése miatt több közös európai edzőtábort ki kellett hagynia, vagy csupán erősíthetett, s nem dzsúdózhatott. Jelenleg – rögtön le is kopogta – minden rendben: ahogyan Braun Ákos is mondta, a dzsúdósnak csak a lelke fájhat. Ráadásul 2008 első nagy feladatát már teljesítette, túl van az államvizsgán, s cselgáncsszakedzőként léphet tatamira a kínai fővárosban. Diplomaosztóján azonban nem lehet ott: július 5-én Braunschweigben küzd, eredeti súlycsoportjában. Igaz, másfél hete, Szlovéniában is csak 68.7 kilóval mérlegelt, de akkor nem akart vesződni a fogyasztással.
A németországi verseny után sor kerül még az utolsó külföldi edzőtáborra, aztán már itthon készülnek legjobbjaink. „Az utolsó héten már csak a feltöltődés, az akklimatizálódás a fontos – tekintett előre. – Akkor már sem erősebb, sem jobb dzsúdós nem leszek. Az olimpián is, mint bármely versenyen, egyesével jönnek az ellenfelek. Lejegeltem a biztos receptet, ez alapján fogok versenyezni. Hosszadalmas lenne elmesélni, a lényeg, hogy tartalmaz babonákat, illetve a feltöltődésemhez szükséges elemeket is.” Athénnal ellentétben Ungvári szeretne ott lenni a pekingi megnyitón, s két napra rá már a tatamin bizonyíthat. Bízzunk benne, hogy csúcsformáját nyújtja, és akkor retteghetnek a riválisok.