László élete.
Bizonyára sokan látták a Brian élete című filmet, amelyben a nép vakon, tűzön-vízen át követi mindenhová az isteninek hitt főhőst. Nos, Bodrogi Lászlónak hasonlóban lehetett része Mezőkövesd határában. Amerre a Crédit Agricole kiválósága ment, csapatnyi ember – újságírók, tvsek, illetve a sokat érő aláírásra vadászó fiatalok hada – követte. Még a térdig érő gazba is. Bizony, a Mezőkövesdet Andornaktályával összekötő útszakasz mellett, a mezőn táborozott le a magyar országúti kerékpársport apraja-nagyja (mivel a szövetség minden korosztálynak – a 13 éven aluliaktól a felnőttekig – ezen a napon rendezte meg az ob-t). A mezőn a gaz volt az úr, Bodrogi azonban – nem zavartatva magát a körülményektől, például a félpercenként támadást indító rovaroktól – nyugodtan heverészett takaróján.
Miközben pihent, és igyekezett ráhangolódni a viadalra, kedélyesen elbeszélgetett az újságírókkal, szorgalmasan írta alá a sisakokat és egyéb tárgyakat. Az egyik fának támasztva megcsodálhattuk kerékpárjait, ahogyan a nagy öregek mondták, a „vasat”. Igaz, az űrtechnológiával készült gépen talán már semmi sem vas: pontos értékét nem tudjuk, de hét számjegyű öszszegre kell gondolni.
Aztán jött egy busz.
Valóban, ez elsőre igen hihetetlenül hangzik, de hiába zárta le a rendőrség a Mezőkövesd és Andornaktálya közötti szakasz kilenc kilométeres részét, a menetrend szerinti járatokat azért beengedték. El tudják képzelni, hogy a Tour de France-on egy ilyen járművet kellene kerülgetniük a versenyzőknek?
Ráadásul az érkező buszok nemegyszer okoztak fennakadást, volt, hogy a cél felé száguldó versenyzőknek kellett hatalmasat fékezniük.
Bodrogi Lászlónak már nem volt ilyen gondja, az ő futamát nem zavarta semmi, bár gyanítjuk, a Borsod Volán járata sem lett volna ellenfél a világ egyik legjobb időfutammenőjének. A négyszer kilenc kilométeres etapon autóval követtük a kiváló kerekest – miközben fotósunk a csomagtartóban ülve különböző akrobatamutatványokat is bemutatva fényképezett –, és a rajt utáni pillanatnyi lemaradás után bizony keményen kellett nyomni a gázt, hogy utolérjük. A hullámos, szinte folyamatosan emelkedő vagy süllyedő útvonalon a kilométeróra mutatója egyszer sem ment negyven alá, sőt lejtmenetben a hetvenes tempó sem volt ritka. Az utolsó szakaszon Bodrogi három vetélytársát is utolérte, és gond nélkül védte meg bajnoki címét, majd három és fél perccel megelőzve a P-Nívó kerekesét, Madaras Zoltánt.