Pazar előzés a végén

Hihetetlen viadal volt, a mostani hoz fogható izgalmakat talán még nem is produkált a 125 köbcentis mezőny az idén. Kemény ütközetek, öldöklő csaták és hátborzongató előzések jellemezték, s magyar szempontból a feszültséget csak fokozta, hogy a világbajnoki címvédő Talmácsi Gábor az elejétől kezdve ott volt a sűrűjében.

A startja hibátlanul sikerült, a régi időket idézte, amikor nem véletlenül becézték rajtkirálynak – s talán most először történt meg az apriliás korszakban, hogy valósággal kilőtt, és a többiek csak bottal üthették a nyomát. Pontosabban üthették volna, ha a remek rajt nem Mugellóban van, hanem olyan pályán, ahol már az első körben előnyt lehet kovácsolni. A mugellói aszfaltcsík azonban hosszú egyenesével és trükkös kanyarjaival tipikusan az a versenyhelyszín, amelyen szinte biztosra vehető, hogy népes boly küzd a legjobb helyezésekért.

Most is így történt.

Tucatnyi pilóta „ütötte-vágta” egymást az öldöklő pozícióharc közepette, amelynek olykor esés lett a vége, néha pedig csak egymásra ijesztettek, úgy, mint amikor Talmácsi Gábor és Simone Corsi motorja összeért.

„Kemény csatát vívtunk Corsival, de mindig a sportszerűség határain belül maradtunk. Érdekes, hogy a fiatalok részéről mintha valami tiszteletfélét éreztem volna, nem nagyon mertek velem kekeckedni. Ennek ellenére nagyon nehéz verseny volt, nem is tudom, mikor volt legutóbb enynyire nehéz. Figyelnem kellett, hogy a negyedik helynél ne csúszszak hátrébb, mert onnan már lehetetlen lett volna újra felzárkózni” – mondta Talmácsi, aki követte is saját taktikáját, ha vissza is esett, néhány másodpercnél tovább sohasem tűrte, hogy nincs a legjobb négy között.

Elképesztően bátran előzött, és volt egy pontja a pályának, amely különösen feküdt neki, a célegyenes végi kanyar, amelyben többször és többeket faképnél hagyott, egészen más ívet választva, mint a riválisok.

A döntés azonban, ahogy az már lenni szokott a nyolcadliteres kategóriában, a legvégére maradt. Simone Corsi, Pol Espargaro, Talmácsi Gábor sorrendben fordultak rá a célegyenesre, de nyilvánvaló volt, hogy nem ez lesz a vége. A magyar címvédő ugyanis támadást indított, és az utolsó métereken kibújva Espargaro szélárnyékából befurakodott elé. Alig néhány centimétervolt csak közöttük, s az embernek az volt az érzése, ha néhány méterrel hátrébb húzzák meg a célegyenest, Corsi is „meglehetett volna”… No de ez már csak feltételezés.

„Úgy éreztem, ha az utolsó körben elsőként fordulok a célegyenesbe, nem biztos, hogy meglesz a győzelem, sőt talán hátrébb csúszom. A támadást az egyenesben indítottam meg, és be is jött a taktika, bár tizenkilenc ezredmásodperccel lecsúsztam a győzelemről. A második hely miatt azonban nincs okom szomorkodni, mert jó motorral, jó beállítással, jó gumikkal és ami a legfontosabb, jó versenyben szereztem meg. Boldog vagyok, mert úgy érzem, végre tényleg jó úton haladunk…” – értékelt Talma, aki azt is elárulta, vannak újabb ötletei, hogyan lehetne még gyorsabb a motorja.

Ahogy ő fogalmazott, a biztos alap megvan, most már csak csiszolni kell a gyémántot. Erre legközelebb ezen a hétvégén lesz lehetőség, hiszen a versenyzők alig néhány napos pihenő után Barcelonában folytatják a száguldást. Talmácsi tavaly ott kiharcolta a pole pozíciót, és másodikként ért célba, úgyhogy az előjelek nem rosszak, sőt…