Hiába lógtak a nyakán

„Életem egyik legrosszabb pilla nata volt, amikor 2001-ben elbuktunk a fináléban. Persze az emberek azt mondják, hogy legalább a döntőig eljutottunk, de ez butaság. Szívesebben esnék ki az első fordulóban, nincs roszszabb érzés annál, amikor az ellenfél fél méterrel melletted parádézik a kupával” – mondta a kupadöntő előtt Tony Adams, a Portsmouth segédedzője, aki az Arsenal játékosaként háromszor is magasba emelhette a serleget.

Az egykori válogatott védő valószínűleg ezzel (is) próbálta még jobban motiválni játékosait, akik kissé nehezen vették fel a finálé ritmusát. Bár papíron a Portsmouth volt az esélyesebb, az első percekben egyáltalán nem látszott az osztálykülönbség a két együttes között, sőt a 13. percben David Jamesnek akadt dolga: a veterán kapus bravúrral védte Paul Parry lövését. A másik oldalon Peter Enckelman már nem volt enynyire magabiztos: a finn Sylvain Distinre paskolta Sulley Muntari beadását, a francia fejéről pedig Kanuhoz pattant a labda, ám a fekete mezesek szerencséjére a támadó nem tudott kapura fordulni.

A félidő felénél ismét Kanu varázsolt, a nigériai játékos káprázatos csellel rázta le védőjét, majd Enckelmant is megetette, azonban az üres kapu kifogott rajta, kissé kisodródva, két méterről a jobb kapufát találta el. Úgy tűnt, mintha Redknapp nem tudná felfogni, miként maradhatott ki a helyzet, a 61 éves szakember szájtátva, fejét fogva, kidülledt szemekkel próbálta feldolgozni a látottakat. Aztán a hajrában már ünnepelhetett: Enckelman ismét szerencsétlenkedett, nem tudta megfogni a labdát John Utaka jobb oldali beadása után, a kipattanó Kanuhoz került, aki védővel a nyakán is a kapuba talált.

Percekkel később majdnem James is összehozott egy gólt, a válogatott játékos szögletet ütött ki, majd utánament a labdának, amely végül Loovensnél kötött ki, aki szépen a kapuba emelt. Apró szépséghiba, hogy kezezés miatt érvénytelenítették a találatot.

A fordulást követően sem állt be védekezni a Pompey, Niko Kranjcar sarokkal indította a bal szélen elfutó Lassana Diarrát, aki laposan középre gurított, ám Kanu lövése egy védőről szögletre pattant. A második játékrész vége felé közeledve egyre inkább visszaállt a Portsmouth, a cardiffiak sorra alakíthatták ki helyzeteiket, de minden próbálkozásuk meddőnek bizonyult.

Négy perc hosszabbítást követően aztán Mike Dean játékvezető lefújta a végén már mindenféle izgalmat nélkülöző találkozót: A Portsmouth 1939 után ismét FA-kupa-győzelemnek örülhetett, míg a Cardiff játékosai előtt valószínűleg Adams szavai sejlettek fel.