Nem veszíthettek

Én voltam a 919. szavazó.

Az MKB Veszprém honlapján tudniillik arra lehetett voksolni, megnyeri-e a Kupagyőztesek Európa Kupáját Mocsai Lajos együttese, vagy a Rhein-Neckar Löwen örülhet a végén. A hazai 37–32-es diadal mindenesetre meghozta a szurkolók önbizalmát: előttem 854-en klikkeltek a Veszprém melletti gombra, és csak 64-en vélték úgy, hogy a trófeát elég elvinni Németországba, elhozni már nem is kell onnan.

De jó érzés volt nyolcszázötvenötödiknek lenni!

Főleg úgy, hogy egy órával az idei KEK-sorozat eredményhirdetése után bukkantam rá a szavazásra…

Utólag persze könnyű okosnak lenni, de ha a kezdést megelőzően kellett volna választanom, akkor is Iváncsikék mellett teszem le a voksom. Mert ez volt az a finálé, amelyet a mieink (igen, a mieink!) nem veszíthettek el.

Nem, mert amikor az egyik légiós (nevezetesen Marko Vujin) úgy nyilatkozik a meccs felvezetéseként, hogy „…hazahozzuk a KEK-serleget”, miközben egy másik „zsoldos” (ő lenne Dejan Perics) könnyeket hullajt a csapatért, az jelzi, hogy a játékosoknak mit jelent a Veszprém.

Nem bukhattak el azért sem, mert Pérez Carlos, aki annyit tett ezért az együttesért, mint nagyon kevesen, 2008. május 10-ig csak BL-, illetve KEK-döntőbeli szerepléssel büszkélkedhetett, végső diadallal nem, igazán megérdemelte már, hogy nemzetközi kupagyőztesnek vallhassa magát.

És elsőnek kellett lenniük azért is, mert fájó okokból emlékezetes aranycsaták után Mocsai Lajosnak is járt már a dicsőség. Egyébként hosszasan sorolhatnánk még, mi szólt a bakonyiak elsősége mellett, de fogjuk rövidre: egy esztendeig azért mutogathatják vendégeiknek a KEK-trófeát, mert az idén ők voltak a legjobbak! Csakúgy, mint 1992-ben! Az a feledhetetlen döntő a Milbertshofen ellen…

Ám ha valakinek nem működne tökéletesen a memóriája, keresse fel a Veszprém internetes oldalát. Ott letölthető a klub első (immár utolsó előtti…) nemzetközi kupasikerét elérő csodacsapat fotója. Csupa ismerős arc: Éles József, Zsigmond György, Jurij Zsitnyikov, Igor Zubjuk – és 11-es dresszben Csoknyai István.

Utóbbi tizenhat esztendőt öregedve pályaedzőként kortyolhatott a KEK-győztest megillető pezsgőből. S hadd idézzek még egy meccs előtti nyilatkozatot: „A sportág ünnepe lesz ez a mérkőzés”. Mocsai Lajos mondta ezt, és ha ő mondja, az úgy is van.

Szavazhattam volna korábban is.