Eb 2016: Állítom, az izlandi kapus remegett – Dzsudzsák

Vágólapra másolva!

2016.06.20. 10:31

Címkék

Dzsudzsák Balázs, a magyar labdarúgó-válogatott csapatkapitánya szerint az izlandi kapus remegett a kapuban a magyar szurkolótábor miatt.

– Nem tartott attól, hogy az északiak kihúzzák egy nullával?
– Meleg volt a pite, mégsem estünk pánikba – mondta Dzsudzsák a Nemzeti Sportnak. – Folyamatosan nyomtunk, biztos voltam benne, hogy egy helyzetünk lesz még. Ha valamikor nem érdemeltünk vereséget, az most volt. Mondjuk, ilyen közönséggel a hátunk mögött nem is lehet veszíteni. Állítom, az izlandi kapus remegett negyvenöt percen át, mert a tarkóján érezte a magyar szurkolótábor leheletét. Együtt gyötörtük be azt a gólt. Mi büszkék vagyunk a drukkereinkre, ők büszkék ránk – így van ez jól.

Büntetőt akart adni a végén a bíró
Nem egy játékos említette a lefújást követően, hogy a hosszabbításban Szergej Karaszjov büntetőt akart adni Lang Ádám szabálytalansága után. Az orosz bíró el is indult a tizenegyespont felé, ám – állítólag – az asszistens jelzésére meggondolta magát, és büntető helyett csak szabadrúgást ítélt. Ezt Dzsudzsák Balázs is így látta, de bővebb kommentárt nem akart fűzni az esethez. Különösebb kommentárt az sem igényel, hogy a csapatkapitányt két tekintélyes szaklap, a francia L’Équipe és az olasz La Gazzetta dello Sport is a magyar csapat legjobbjának látta.

– Annak a válogatottnak a csapatkapitánya, amelynek ezekben a napokban a fél világ a csodájára jár. Mit jelent ez önnek?
– Hú… Nagyon nehéz szavakba önteni, amit érzek. Látjuk, hogy mi van itt, halljuk, hogy mi van otthon. Olyan élmény ez, amely életünk végéig elkísér mindannyiunkat. Olykor eszembe jut, milyen jó lenne egy napra hazamenni, és megtapasztalni, milyen őrület van az országban, de közben egy másodpercét sem hagynám ki annak, amit itt átélek. A meccsek kilencven percei jelentik az életet számomra. Bármerre járunk, magyar szurkolókkal találkozunk, a buszunk nem tud úgy eljutni egyik helyről a másikra, hogy ne integetnének nekünk több ezren. Amikor kimegyünk a pályára melegíteni, és azzal szembesülünk, hogy a nézőtér pirosba borul, az elképesztő! Amikor pedig húsz-harmincezren énekeljük a Himnuszt a kezdés előtt… Erre már tényleg nincsenek szavak.

– Két meccs, négy pont – hitte volna?
– Nem hirdettük, de titkon bíztunk a jó szereplésben. Úgy kalkuláltam, hogy Ausztria és Izland ellen lehet esélyünk a győzelemre, azt mondtam, ha az első meccsünkön nyerünk, a másodikat is behúzzuk. Sajnos nem jött be a számításom, de ennél nagyobb tévedésem az életben ne legyen. Mindenesetre döbbenetes, hogy a második csoportkör után arról beszélgetünk, hogyan juthatunk tovább. Úgy jöttünk ki az Európa-bajnokságra, hogy mindenki lesajnált minket, mi azonban megmutattuk, hogy itt van a helyünk! Nem először cáfolunk rá a károgókra, ez már nem lehet a véletlen műve. Már a norvégok is legyintettek ránk, aztán az osztrákok is, és ahogy hallom, mások sem vesznek minket túlságosan komolyan. Részünkről semmi gond ezzel, legyen az ő problémájuk, hogy lekezelnek bennünket. Mi a pályán igyekszünk méltó választ adni – az előzetesen esélyesebbnek vélt Izland ellen is domináltunk. Hatszáz feletti passzal zártuk a mérkőzést, az ellenfélnek feleennyi sem volt.

– Mi a magyar válogatott legnagyobb erőssége?
– Az, hogy tizenötmillióan játszunk. Ennyi embert kevesen tudnak legyőzni.

MIT TEHET A SIKER ÉRDEKÉBEN A CSAPATKAPITÁNY? HOGY LÁTJA AZ IZLAND ELLENI TELJESÍTMÉNYÉT? MILYEN VOLT AZ IZLAND ELLENI MECCS UTÁNI ÜNNEPLÉS A PÁLYÁN? A TELJES INTERJÚT KERESSE A NEMZETI SPORT HÉTFŐI SZÁMÁBAN!