„Üljünk az első sorba!”

Kell a ráhangolódás – az edzésre is. Ráadásul elég nehéz napot tudhat maga mögött, pedig még csak délután fél három van. A reggeli – egyébként háromórás – edzés után az iskolába rohant, mert olimpia ide vagy oda, közeleg az érettségi, és a vizsgák során Gyurta Dani csak egyike lesz a tudásáról számot adó diákoknak, nem több.

Ott Gyurta Dániel lesz, és nem „a” Gyurta Dani.

„Fel sem vetődött bennem, hogy elhalasztom az érettségit – mondja. – Edzőim sem kérték ezt tőlem, számukra csak az a fontos, hogy az edzéseken jól teljesítsek, és a pihenés rovására se menjen a tanulás. A matek és az angol megy leginkább, de azért nem lesz gond a történelemmel és a magyarral sem.”

A Komjádi uszodában azonban más a helyzet, még akkor is, ha pusztán a neve miatt itt sem kap kedvezményeket.

Edzői ugyanúgy megkövetelik tőle a métereket, a kilométereket, nem lazíthat, nem kaphat felmentést.

Faltól falig, sípszótól sípszóig úszik ő is, akárcsak a körülötte tempózó fiatalabbak. A kicsik fülig érő szájjal csobbannak a medencébe az edzés elején – feledve a rájuk váró sok-sok hossznyi távot.

Gyurta a délután rá váró négy és fél kilométer előtt elhúzódik az uszoda távoli sarkába.

Zenét hallgat, és felkészül. Fél szemmel azonban Virth Balázst figyeli – ezen a délutánon a fiatal mester vezényli a tréninget.

„Dani, gyere, kezdünk! – szól Virth.

Gyors diskurzus kettejük között, és Gyurtát máris gyorsúszóként láthatjuk – az edzés során végig. „Az eindhoveni Európa-bajnokság után Dani rövid pihenőt kapott, és most még az erőnlétén javítunk, a gyorsúszás pedig kiválóan alkalmas erre – magyarázza az edző. – Jó tanítvány, zokszó nélkül teljesíti a számára előírtakat, bár azért néha előfordul, hogy nem tetszik neki egy-egy edzői utasítás.”

Összeszokott párosnak tűnnek, még akkor is, ha Gyurtáéhoz leginkább Széles Sándor nevét kapcsoljuk. Ez a délután azonban kicsit más, mint a többi. Gyurta korábban kezdi az edzést a megszokottnál, hiszen kora este a Millenárison várja őt több száz fiatal.

„Tisztában vagyok azzal, hogy vannak meghívások, amelyekre nem mondhatok nemet – mondja Gyurta később. – De azért azt nem szeretném, ha abból állna az életem, hogy egyik találkozóról rohanok a másikra.”

Azt már csak csendben jegyzi meg, hogy egy olimpikonnak nem is könnyű megterveznie az életét. Az edzés időpontjának megváltozását és a közönségtalálkozót ugyanis két nappal korábban be kellett jelentenie a WADA-nak, hiszen előírás: a doppingellenőrök a sportolót bárhol és bármikor vizsgálatnak vethetik alá.

Miközben Dani még úszik, a Millenárison, a Diák- és Ifjúsági Újságírók Országos Egyesületének 15. országos sajtófesztiválján már egyre több fiatal várja türelmetlenül Athén ezüstérmesét. És persze a jóképű tizenkilenc éves fiút – ezzel azért tisztában vagyunk. Gyurta is.

„Végeztünk, Dani” – hangzik el a kulcsszó Virth Balázs szájából.

Medencéből ki, öltözőbe be – ebből mi kimaradunk...

A következő másfél órás őrületből viszont nem. A szpíkernek be sem kell mondania, hogy Gyurta megérkezett, a leginkább lányokból álló tömeg azonnal megindul a színpad felé. A fiatalok izgatottan keresik, van-e még szabad ülőhely.

„Gyere, ide üljünk, az első sorba!” – kéri barátnőjét egy barna hajú lány. Nem kell kétszer mondania…

„Dani, aláírnád a pólómat?” – a kérdés meglepő módon egy fiútól érkezik, bár túl halkan, így az autogram ezúttal elmarad. Sebaj, majd a végén. A tömeget látva úgy tetszik, jobban elfárad majd Gyurta, mint a négy és fél kilométer után...

„A rekord egy háromórás nonstop dedikálás volt – meséli. – Emlékszem, Kokóval, azaz Kovács István olimpiai bajnok ökölvívóval alig bírtuk tartani az asztalt, mert a tömeg csak tolta és tolta, mögöttünk pedig ott volt a fal…”

A történetet nem sikerül befejeznie, hiszen kérdések sokaságát kapja – tisztességgel igyekszik is válaszolni rájuk. A „Mit vársz magadtól Pekingben?” ugyan továbbra sem tartozik a kedvenc kérdései közé, hiszen versenyek előtt érmekről, helyezésekről sohasem beszél. Annál inkább belelendül, amikor példaképéről, a jövőjéről és a vetélytársakról faggatják.

Apropó, példakép. Egyfelől meglepő, másfelől viszont érthető, hogy nem mellúszó, hanem egy négyszeres olimpiai bajnok vegyes úszó az idol.

„Szeretnék olyan nagy versenyző lenni, mint Darnyi Tamás” – hangzik a magyarázat, azt pedig már csak mi tesszük hozzá, hogy a nagy példaképet nemigen láthatta versenyezni Gyurta, hiszen 1989-ben, amikor megszületett, Darnyi már kétszeres olimpiai aranyérmesnek mondhatta magát.

A fiatalok Danira is bajnokként tekintenek, az este első részében kérdésekkel bombázzák, ami viszont ezután jön… Villannak a vakuk – a lányok ki nem hagynák, hogy Gyurta Dani átkarolja őket. A fiatal újságírójelöltek némelyike külön kis miniinterjút készít Athén ezüstérmes mellúszójával – hiába no, bátraké a jövő!

Aláírás kerül fotóra, papírra, pólóra, majd amikor az egyik lányka az alkarjára kap autogramot, szinte földönkívüli állapotban keresi barátnőit, hogy megmutassa a „kincset”.

Persze, hogy tovább növekszik ezután az aláírásra várók száma... Ám vagy a lányok bátortalanok, vagy Dani irányít jól, mert a puszik ezúttal elmaradnak.

Egészen a rendezvény végéig. Akkor kettő is elcsattan – zárszóként.