Világcsúcsot akar úszni

Több mint egy hét telt a 200 méteres pillangóúszás döntője óta. Elégedett az ezüstéremmel és a kiváló idővel, vagy bosszantja, hogy mindössze 12 századdal szorult a dobogó második fokára?Több mint egy hét telt a 200 méteres pillangóúszás döntője óta. Elégedett az ezüstéremmel és a kiváló idővel, vagy bosszantja, hogy mindössze 12 századdal szorult a dobogó második fokára?

Örülök az eredménynek, de bosszankodom is, hiszen nem mindegy, hogy valaki arany-, vagy ezüstérmes az Európa-bajnokságon.

A gratulációk mellett hall-e olyan megjegyzéseket, hogy az olimpia évében megrendezett Eb-n könynyebb a dobogóra állni?

Az Európa-bajnokság előtt sokan mondogatták ezt, de a verseny után elcsitultak ezek a hangok, leginkább az időeredményem miatt.

Amelyről közvetlenül a döntő után azt nyilatkozta, hogy edzőjét és saját magát is meglepte vele. De rögtön utána merészen fogalmazott Pekingről.

Edzőm, Fehérvári Balázs 2:08on belüli időt várt tőlem, és én sem számítottam arra, hogy ilyen jól úszom majd. Továbbra is tartom, hogy 2:06-on belül szeretnék úszni az olimpián.

A világrekordot az ausztrál Jessicah Schipper tartja 2:05.41-gyel, vagyis ez azt is jelentheti, hogy világcsúcsot akar úszni Pekingben.

Igen, így is fogalmazhatunk, de maradjunk annyiban, hogy legalábbis megpróbálom. Azt hiszem, a hátralévő hónapokban képes vagyok arra a kicsivel több mint egy másodperces javulásra.

Ha viszont a vetélytársak is fejlődnek, akkor lehet, hogy a most még világcsúcsot jelentő idő csak a hatodik helyhez lesz elég.

Azért ezt nem hiszem! Ausztrál, kínai, japán, amerikai, lengyel ellenfeleim lesznek az olimpián, vagyis többen pályázunk majd a dobogóra, de nem félek. Tisztában vagyok azzal is, hogy Pekingig sokat kell még javulnom, de sohasem riadtam meg a feladatoktól, a téttől és a kemény munkától sem.

Figyeli a vetélytársak eredményeit?

Vannak napok, amikor el is tud szomorítani egy-egy általuk úszott jó idő, de azért összességében inkább motivál a fejlődésük.

Hogy érzi, elsősorban miben kell még javulnia?

A másodpercekben! Komolyra fordítva a szót, van még hová fejlődnöm. Eindhovenben valamivel lassabban kezdtem az első százat, mint szoktam.

Lassabban? Kívülről úgy tűnt, gyilkos iramot diktál. Féltettük is, hogy nagyon elfárad a végére.

Látja, ehhez képest a második százon két másodperccel jobb voltam, mint korábban! És még ezen is javítanom kell, mert nincs kétségem afelől, hogy Pekingben sorra dőlnek majd meg a világcsúcsok.

Az egyiket ön is megcélozza.

Kérdés, hogy társakkal vagy nélkülük...