Már a múlt évben azt írhattuk: Bodrogi László megtalálta önmagát. Ezt több kisebb-nagyobb siker mellett leginkább a stuttgarti világbajnokság időfutamversenyén elért második helye mutatta. A Portugál körversenyen is „kibérelte” magának ezt a számot, hiszen a harmadik etapon (amely egyébként időfutam volt) második lett, és már ekkor az összesített verseny második helyére lépett elő, pozícióját pedig a záró, negyedik szakasz után is megőrizte.
A világbajnoki ezüstérem után elégedetten nyilatkozott. Hogyan értékeli a Portugál körversenyen elért második helyet?
Semmiképpen sem lehetek elégedetlen, bár a szombati időfutam után meglehetősen szomorú voltam, azt ugyanis szerettem volna megnyerni...
Az összetett versenyben viszont a német Andreas Klödent is maga mögé utasította, ez pedig nem kis teljesítmény.
Ezért is mondtam, hogy nem lehetek elégedetlen. Egyáltalán nem volt könnyű a verseny, és akadtak a mezőnyben igazán nagy nevek is. Számomra azonban most az volt a legfontosabb, hogy felmérhettem, hol is tartok a felkészülésben.
És hol tart?
Van még mit javítanom, de még nagyon az idény elején járunk.
Tavaly azt mondta, francia csapata januárban dönt arról, versenyzői közül ki hol és melyik viadalon indul az év első felében.
Ezúttal is így történt. A héten Belgiumban indulok egy egynapos versenyen, aztán vasárnap...
Ne haragudjon, hogy félbeszakítom, de leginkább arra lennék kíváncsi, ott lesz-e a Giro d’Italián?
Nem, nem indulok az Olasz körversenyen.
Mostani szereplése sem változtathat ezen a tényen?
Nem terveztem, hogy ott leszek a Girón, ezt megbeszéltem a csapatvezetőkkel is. Az olimpia miatt kedvezőbb lenne, ha a Touron indulhatnék.
Erre mekkora esélye van?
Maradjunk annyiban, van rá esélyem. Az Olasz körverseny ideje alatt elindulok néhány többnapos versenyen, elsősorban olyanokon, ahol időfutam is szerepel a programban. Az olimpia évében leginkább erre koncentrálok.
A stuttgarti világbajnokság után azt mondta, csak akkor indul el Pekingben, ha a magyar szövetség biztosítja a minimális feltételeket.
Ezt tartom most is. Ha jó eredményért utazom az ötkarikás játékokra, akkor azt hiszem, lehetnek elvárásaim. De szeretném hangsúlyozni, ezek minimális igények. Nem kérek mást, csak azt, hogy a vetélytársakkal azonos esélyekkel indulhassak Pekingben. A magyar szövetség, úgy tűnik, betartja ígéretét, és megkapom a kért kísérőket az olimpiára.
Ez az ügy tehát rendeződni látszik. Tavaly azonban volt egy másik, igen határozott kijelentése is: úgy nyilatkozott, soha többé nem kíván elindulni a magyar bajnokságon, mert nincs értelme rajthoz állnia olyan versenyen, ahol a szabályokat nem tartják be.
Valóban ezt mondtam, ám...
Csak nem változott az álláspontja?
Lehet, hogy az országos bajnokság időfutamversenyén elindulok. Vagyis tizenegyszeres magyar időfutambajnok szeretne lenni?
Várjunk még a végleges kijelentéssel, egyelőre azt mondtam, esetleg elindulok az időfutamon.