Rangadó

Hölgyeim és uraim, önök igazi hírverő meccset láttak! A magyar futball két élcsapata csapott össze, hogy szórakoztassa a közönséget. Aki látta, az pontosan tudja, hogy szenvedés, gól nélküli unalom lett a vége. Pedig szentül hisszük, hogy maga a játék a legkevésbé elkeserítő a magyar labdarúgásban. Ami körülveszi, az sokkalta szomorúbb, botrányosabb és kilátástalanabb.

Felsorolni is hosszú lenne az ügyeket. Az elmaradt argentin meccset, az MTK csodával határos felmentését, a Tatabánya, a Paks és a REAC száműzését saját pályájáról... Mindezekhez képest valóságos felüdülés, amikor mecscset nézünk, az más kérdés, hogy nálunk már a pénz, a biztos háttér sem jelent feltétlenül színvonal-emelkedést és az évtizedek óta várt közönségszórakoztató futballt.

Péntek este egy nyugodt, a fizetésüket a szerződésben foglaltak szerint időben zsebre vágó, friss jövőképpel rendelkező játékosokból álló Fehérvár és egy irigylésre méltó anyagi helyzetben lévő, egyértelműen a bajnoki aranyra hajtó Bp. Honvéd csapott össze. Nem láttunk gólt, de ez a legkisebb baj. Sem a fehérvári, sem a kispesti alakulat nem volt képes olyan teljesítményre, amely újabb és újabb százakat, ezreket csalna ki a lelátóra.

Hiába a két klubba pumpált évi több százmillió forint, hiába mindkét szurkolótábor lelkesedése és kitartása – a világ legcsodálatosabb játéka nem örvendezteti meg őket. Lehet, manapság nem divat nosztalgiázni, ám nem volt az olyan régen, amikor Székesfehérváron az Európa-hírű Vidi képes volt a Sóstói Stadionba kicsalni húszezer embert, s ha kellett, sárban, hóban, fagyban vette fel a harcot a Manchester Uniteddel, a Partizannal vagy a Zseljeznicsarral. Persze akkoriban még Kispesten is klasszisok futballoztak, a két csapat igazi rangadókat vívott egymással. Nagy kérdés, a két klub tulajdonosai mit szóltak az utódok játékához. Eszükbe jut-e, hogy ez a hobbi valóban megér több százmillió forintot?