Hogyan került kapcsolatba hosszú évek után a magyar válogatottal? Hogyan került kapcsolatba hosszú évek után a magyar válogatottal?
Nyolc esztendeje keresett meg Gellei Imre korábbi szövetségi kapitány, hogy segítsem a munkáját – mondta Kenderesi István. – Én persze boldogan elvállaltam a feladatot, amely abból állt, hogy a külföldön játszó válogatott kerettagokat megnéztem, beszéltem velük, és tájékoztattam a kapitányt. Az is gyakran előfordult, hogy a kapitány velem együtt kereste fel idegenlégiósainkat. Büszkén mondhatom, hogy Gellei Imre után Lothar Mätthaus, Bozsik Péter és Várhidi Péter is igényt tartott a munkámra.
Kap pénzt ezért?
Ugyan már! Nem pénzért csinálom, egyszerűen csak azt szeretném, ha a magyar futball újra Európa élmezőnyéhez tartozna, mondjuk úgy, mint a mi időnkben, amikor még Angyalföldön védtem. S hogy lássa, mennyire fontos számomra ez, a mai napig a nyakamban hordom azt a Vasas-medáliát, amelyet egykor a drága emlékű Farkas János viselt. Hiába hagytam itt az országot 1969-ben, ízig-vérig magyarnak tartom magam.
Hogyan sikerült elérnie, hogy Magyarország válogatottja is részt vehessen a májusi, brüsszeli tornán? Óriási megtiszteltetés lesz a mieinknek együtt játszaniuk az olaszokkal és a franciákkal.
Én is azt mondom, hatalmas fegyvertény, hogy meghívást kaptak. Egy menedzser felhívott, és azt kérdezte: vajon szívesen részt venne-e a magyar válogatott ilyen tornán? Rögvest igent mondtam, s már hívtam is a szövetséget. Az MLSZ nem sokkal később hivatalosan is visszajelzett, így a belgák, az olaszok és a franciák mellé Magyarországot választották a rendezők, nem a skótokat vagy az íreket, akikről még szó volt.
Mit kell tudni a lebonyolításról?
Magyarország az egyik napon Olaszországgal, a másikon pedig Franciaországgal mérkőzik meg, csakúgy, mint a belgák. Egyetlen kikötés, hogy a két Európa-bajnoki résztvevő ne játsszon egymással. A négy találkozó után a legtöbb pontot szerző vagy a legjobb gólkülönbséget elérő csapat lesz a győztes. Nem tartom kizártnak, hogy a találkozók végén tizenegyeseket rúgnak, s úgy talán könnyebb lesz végeredményt hirdetni. Természetesen a televízió közvetíti a meccseket. Az Európai Unió rendezi a tornát, s innentől kezdve évente sort kerítenek rá.
Kap ezért pénzt a magyar szövetség?
Százezer eurót.
Tudom, hogy remek kapcsolatban van Várhidi Péterrel, éppen ezért kíváncsi lennék a véleményére. Nem érzi úgy, hogy az ön által is támogatott szakembert legújabb döntésével igencsak megalázta a szövetség?
Szerintem Várhidi Péternek kötelessége volt elfogadni az újabb felkérést. Ha azt mondták volna neki, hogy ettől kezdve legyen a tizenhét évesek kapitánya, arra sem mondhatott volna nemet, hiszen elveszítette volna az állását. Kérdem én, otthon vajon melyik szakember csinált volna lelkiismereti kérdést hasonló helyzetben, s mondta volna, köszönöm, ebből így nem kérek? Gyanítom, senki.
Ön tehát azt mondja, hogy ez volt a helyes eljárás a szövetség és a kapitány részéről?
Én úgy értékelem az elmúlt napok történéseit, hogy Várhidi Péter visszakapta csapatát. Amit ő csinált az elmúlt egy esztendőben, az elismerésre méltó. Volt bátorsága a fiatalokhoz nyúlni, míg elődei csak beszéltek erről. S abban is biztos vagyok, ha a helyzet úgy hozza, és mondjuk Vass Ádám megsérül, gondolkodás nélkül behívja majd az idősebb korosztályból Dárdai Pált.
Hacsak addig nem az idehaza egyre többet emlegetett norvég edző, Trond Sollied lesz a fejlesztési igazgató, aki a brüsszeli tornán májusban már személyesen láthatja a magyar válogatottat.
Nagyon jól ismerem őt, hiszen itt dolgozik Gentben, és azt is tudom, hogy annak idején az Olympiakosztól felesége kérésére költözött vissza Belgiumba. Kijelenthetem: őt nagyon nehéz lenne innen kimozdítani. Egyrészt elégedettek vele csapatánál, a Gentnél, másrészt rengeteg pénz kellene hozzá. Nem olcsó edző. Sőt megkockáztatom, magyar viszonylatban megfizethetetlen. Úgyhogy én azt gondolom, Várhidi Péter nem csupán néhány hónapig lesz szövetségi kapitány...