Amikor néhány héttel kiérkezése után felhívtam, s kérdeztem, hogy érzi magát, röviden csak annyit mondott: izzad, mint a szódás ló, és menekül a hőség elől…Amikor néhány héttel kiérkezése után felhívtam, s kérdeztem, hogy érzi magát, röviden csak annyit mondott: izzad, mint a szódás ló, és menekül a hőség elől…
Az első hónap pokoli volt. Úgy éreztem magam, mint A domb című angol filmben, amelyben katonákat futtatnak büntetésül sivatagi körülmények között egy homokdombra. Le és föl. Amikor az első edzésre készültem, azt mondtam magamban, most majd jól megmutatom nekik, mi a magyaros virtus. Aztán fél óra múltán nem tudtam, hol vagyok, átalakultam ólomkatonává, lépni sem bírtam. De elmúlt. Szerencsére a hőség is, most már harminc fok van napközben, ami már elviselhető. De rettegve várom az áprilist, mert azt mondta az egyik csapattársam, hogy azt már tényleg nem bírom. Ők is kínlódnak a forróságtól, európai ember számára pedig elviselhetetlen lesz a klíma.
Ezek szerint hosszú távra tervez a Baniasnál?
Májusig szól a szerződésem. Szeretném kitölteni, amire minden esélyem megvan. Sőt ha jól alakulnak a dolgok, még hoszszabbítanék is. Csak hálás lehetek a menedzseremnek, Bognár Györgynek, hogy ilyen lehetőséghez juttatott. Rengeteg ismerősöm hívott fel, korábbi ellenfelek, csapattársak, hogy segítsek nekik ideszerződni.
Ennyire jó ott?
Ami a futballt illeti, nincs okom panaszra. Tizenegy mecscsen nyolc gólt lőni, úgy gondolom, nem rossz teljesítmény, s ez akkor is igaz, ha csak egy emírségekbeli másodosztályú csapatnál szereztem. De most már az első helyen állunk, s egyértelműen a feljutás a cél. Élvezem a játékot, edzőm tanácsára az előretolt két ék mögött visszavont csatár szerepében játszom.
A végén még középhátvédet csinálnak önből...
Azt azért nem, de ez a kicsit hátravontabb szerep egészen jól áll nekem. Hangsúlyozom: az edzőm találta ki, mert azt mondta, ha előretoltan szerepeltet, soha nem tudok labdához érni.
Ezt nem értem.
Nagyon egyszerű. Az itteni játékosok rendkívül gyorsak és technikásak. Ezért aztán még a jobbhátvédek is bátran nekiállnak cselezgetni. Itt olyan, hogy taktika, összjáték, támadáskombináció gyakorlatilag nem létezik. Ha valaki megkapja a labdát, megpróbál kicselezni öt-hat ellenfelet. Itt az számít a legjobb spílernek, aki egyedül végigviszi a labdát a pályán. Nem ritka az olyan szituáció, amikor valamelyik futballista lecselezi magát az ötösig, de még ott sem lő, hanem megvárja a kétségbeesetten visszafutó védőket, és kioszt egy újabb kötényt.
A Banias hogyan szerepelne a magyar bajnokságban?
A bennmaradásért küzdene.
Mondom, taktikailag enyhén szólva is elmaradottak itt a játékosok. Szegény edzők hiába gyakoroltatnak a tréningeken ezt-azt, hiába sulykolják a futballisták fejébe, hogy mikor mit kellene csinálniuk, mindenki megy a saját esze után.
Gondolom, a nyolc góllal gyorsan elfogadtatta magát.
Képzelje el, a harmadik meccsre készülődtem, amikor odajött hozzám a csapatkapitány, lehúzta a kezéről a karszalagot, majd határozott mozdulattal az én kezemre tette. Aztán csak mondta, mondta, hogy ettől kezdve én vagyok a vezér. Meglepődtem, és kicsit meg is hatódtam. Ilyen megtiszteltetésre aligha számíthattam.
És mit csinál, ha nincs edzés?
Plázázok. Elképesztő, milyen üzletek vannak itt. De csak nézelődöm. Eddig nem vezettem autót, mert a magyar jogosítványt nem fogadták el, és kénytelen voltam kresztanfolyamra járni. De sikerült, s így elkezdhetek kirándulni. Aztán az is előfordult, hogy valamelyik csapattársamhoz mentem vendégségbe, s a háziasszonynak vittem virágot. Szegények néztek rám, hogy mit akarok, gyorsan oldalba is böktek, és szóltak, nehogy megpróbáljak kezet fogni vagy puszilkodni az asszonnyal. Ezek után csendben ültem végig a földön, s a kezemmel ettem a vacsorát.