Folyt. köv.

Az elmúlt napokban (mit napokban, hetekben vagy inkább hónapokban) egyfolytában a nyakában lihegtek. Hol a vetélytársak, hol a riporterek, hol a rajongók – valaki mindig a nyomában volt. De vasárnap este, magyar idő szerint 18 órától volt három perce, amikor végre egyedül maradt, amikor átgondolhatta, honnan hová jutott – és az előtte álló 305.909 kilométer alatt még hová juthat.

A felvezető kör elindult. Talán a film is – ott belül. Tízévesen megkocogtatta Ron Dennis vállát (na jó, a csípőjét), hogy Mister, én a McLaren versenyzője akarok lenni. A „főnök” hamar kiszúrta, hogy „mocorog benne valami”, felvette pilótaképzőjébe, és onnantól fogva nem volt megállás. Esztendőről esztendőre, fokról fokra haladt (azaz száguldott) előre; hogy csak a friss élményeit elevenítsük fel: 2005-ben Forma–3-as Európa-bajnokká koronázták, tavaly a GP2 királyaként ünnepelték. Az idei szezont már a McLaren ülésében kezdte (tízévesen megmondta, ugye), az első kilenc versenyből kilencet zárt a dobogón…

Mennyi van még hátra a felvezető körből? A fele? Oké, pereghet tovább a film. Szóval: az eddigi 16 viadalból 15-ször célba ért, 14-szer szerzett pontot, az első kilencet követően még háromszor léphetett fel az emelvényre. Ha 16-ból 16-szor látja a pályán belülről a kockás zászlót, a Brazil Nagydíjnak aligha lett volna tétje, de egy hiba belefér, nem? Különben is sikerekhez szokott, amibe belekezdett, abban profinak bizonyult.

Kiválóan gitározik, remekül futballozik, ügyesen főz, fekete öves karatés. A legjobban persze az autóversenyzéshez ért. „Minden rendben” – nyugtatták meg a boxutcából, amikor befordult a célegyenesbe, hogy elfoglalja a helyét a második rajtkockán. A futamot végül a hetedik helyen fejezte be. Bakizott ő is, de – 2007-ben először – a Mercedes sem működött tökéletesen. Amikor leintették az interlagosi viadalt, egy kör hátránya volt Kimi Räikkönennel szemben. És egy pont is volt köztük…

A mindössze 22 éves Lewis Hamilton nem tudott csodát tenni. Most még nem. De a film folytatódik.

PIETSCH TIBOR