Néma harci kürt

Még meg sem száradt a tinta Avram Grant minapi új szerződésén, amikor az angliai edzőtestület máris aggodalmának adott hangot az izraeli tréner kinevezése miatt, mondván: olyan edző nem ülhet le a szigetországban Premier League-csapat kispadjára, akinek hiányzik az UEFA-licence. Márpedig a Chelsea szakvezetőjének nincs ilyen papírja.

A trénerek testülete pedig rögvest felemelte a szavát. A szakma védelmében persze, no és mert Angliában a futball tradicionális nemzeti ügy, s ekként még egy olyan türannoszi tekintélyű tulajdonos, mint Roman Abramovics sem engedheti meg magának, hogy álcázott bóvlival rontsa a közös bizniszt.

A magyar futballban a jelek szerint nincs, aki megfújja a harci kürtöt. Másként nehéz lenne magyarázatot találni arra, miért fogadta az edzői kar részéről (is) teljes közöny azt a soproni szomorújátékot, amelynek akaratlanul lett főszereplője Détári Lajos. Nem ez az első eset persze a hazai labdarúgás históriájában, hogy egy trénert mondvacsinált okkal távolítanak el a kispadról, s Dömének sem először mutatnak idő előtt ajtót karrierje során.

De hogy ez a szerencsétlen sorsú sportág olyan pozícióba manőverezze magát, amikor – igazi paranoiás reakcióként – egy szakembert bérelhető izomemberek tartanak távol a kispadjától otthon és idegenben egyaránt, az bizony a szakmai és lelki higiénia teljes hiányát jelzi mifelénk. Sőt újfent bizonyítja, hogy önmagában a külföldiek felbukkanása futball-szórakoztatóiparunkban semmire sem garancia. Mert exportszemétgyanús termék bizony ebben a műfajban is bőségesen akad…

Amit Sopronban évtizedes munkával felépítettek, az néhány, a (futball)senki földjéről érkező botcsinálta gazda belépését követően végképp szétmállani látszik: Újpesten története egyik legmegalázóbb vereségét szenvedte el az FC Sopron. No nem mintha Détári Lajosnak álomcsapat lett volna a keze alatt. A nyár óta jobbára csak mezítlábas focitudású játékosok húzzák fel a piros-fehér mezt; e társulattal mestermunka volt az eddigi szereplés.

Döme azonban nem fejezhette be, amit elkezdett; a rendészeti szemlélet az első adandó alkalommal felülkerekedett a szólásszabadságon. Jellemző, hogy mindehhez a „rend, fegyelem, törvényesség” korszakában egyetlen hivatalos honi sportági fórumnak sem volt egyetlen szava sem. Lássuk be: egy kiadós szellemi vérátömlesztés már nagyon ráférne a magyar futballra is.