Csak a család és a póló

Harmincöt évesen a sportolók többségének már átfut az agyán a visszavonulás gondolata, elkezdenek foglalkozni a sport utáni élettel. Benedek Tibornál szó sincs erről. Sőt! A kétszeres olimpiai bajnok klasszis újabb nagy tettre készül: három év magyarországi játék után visszatért Olaszországba, a Genova melletti Pro Reccóba, hogy újabb jelentős kihívásnak feleljen meg: a világ élmezőnyébe tartozó Dominóból a világ két legjobb csapatának egyikébe igazolt – az elmúlt idényben taroló (Euroliga, olasz bajnokság, Olasz Kupa) itáliai klubbal talán csak a hat vb-aranyérmes klaszszissal felálló horvát Jug Dubrovnik vetélkedhet.

„Sok játékost ismerek a csapatból – mondta a magyar válogatott csapatkapitánya. – A társak nagyjából nyolcvan százalékával már játszottam együtt Rómában, Reccóban vagy éppen a magyar válogatottban. Mintha egy világválogatottba kerültem volna.”

A vízben tehát nem lehet gond a beilleszkedéssel, de különösebb a parton sem, főleg mert 2001 és 2004 között már játszott Reccóban. Ráadásul nem egyedül vágott neki a nagy kalandnak, családostul érkezett Olaszországba. Költözés, némi pihenéssel megspékelve – ez volt a válogatott szezonja utáni szabadság programja. Benedekék Recco környékén béreltek házat, amely kisebb átalakítással meg is felelt a három-, időnként négytagú család (Benedek Tibor első házasságából származó nagyobbik gyermeke, Ginerva Olaszországban él) számára.

„Teljesen soha sem sikerül kipihenned magad, amikor például nem voltam válogatott, nyaranta Máltán játszottam – mondta a balkezesklasszis. – Igazából hosszabb szünetre nincs is szükség, egy-két hét elég, ráadásul a baba mellett már nem lehet úgy pihenni, mint ha kettesben lennénk. Ezt persze nem panasznak szántam, de a gyerekekkel fárasztóbb a nyaralás.”

Otthon sokan úgy gondolták 2004-ben, hogy a hazaszerződő Benedek most már Magyarországon is marad. Az idén azonban nem hosszabbította meg a Dominónál lejáró szerződését. Egy évvel az olimpia előtt az egyik legjobb magyar csapatból külföldre távozni igen érdekes lépés. A pólós elismeri, jó dolga volt itthon, remek csapatban játszhatott, mégis szüksége volt erre a váltásra.

„Otthon nincs megállás, mindig akad valami, ami csökkenti az energiádat, ha pedig nincs, találsz magadnak – mondta BenedekTibor. – Úgy éreztem, az olimpia előtt ez fontos döntés volt, jót tesz majd a nyugalmasabb élet, ráadásul három év után váltanom kellett. Most csak a családomra és a vízilabdára akarok koncentrálni.”

Benedek Tibornak Reccóban nemcsak a pihenésre, hanem évek óta először teljes alapozásra is jut ideje. Nem lehet valami felemelő érzés több héten keresztül csak úszni, miközben szinte labdát sem látnak a játékosok, ám a pólós tudja, erre is szükség van. Korábban itthon alig kezdték meg az edzéseket, már kezdődött is a bajnokság. Az alapozás hiányát azonban nem a szezon egy konkrétan megnevezhető szakaszában érezték. Benedek szerint meccsről meccsre is végig lehet játszani egy idényt, ám az athéni olimpia után hozott új szabályok – jóval zsúfoltabb versenynaptár, azaz kevesebb pihenő – fizikailag sokkal nagyobb megterhelést rónak a játékosokra.

A teljes értékű alapozáson kívül még egy, klubszinten szokatlan élménnyel kell szembesülnie. Bő a keret, ezért tulajdonképpen két komplett sort tud kiállítani Giuseppe Porzio vezetőedző, viszont a klasszisok bizonyára nehezen viselik, ha kevesebb szerepet kapnak.

„Ezzel nem lehet probléma, alkalmazkodom hozzá – jelentetteki Benedek Tibor. – Különben harmincöt évesen már lehet nem is rossz, ha nem játszom végig minden meccset. Ha folyamatosan a vízben vagy, persze több az esélyed a főszerepre. Az a lényeg, hogy a fontos pillanatokban vízben legyél, illetve amikor a kispadon ülsz, azt érezd, hiányzol a csapatból.”

Ez a rotáció magyar szempontból Benedek Tibor és Madaras Norbert miatt is érdekes lehet. Kemény Dénes válogatottjában egyszerre általában két balkezes volt a medencében, ám Benedek szerint ha abból indulunk ki, hogy az előző bajnokságban hányszor játszott együtt Madaras és Leonardo Sottani, akkor úgy tűnik, inkább egymást fogják váltani, még ha szeretne is minél többet együtt pólózni Madarassal.

Már a posztokért folyó harc sem nélkülözi a pikantériát, és arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy az előző hét világversenyből hatszor egymás ellen (valamint a 2000-es olimpián is) döntőző magyar és szerb válogatott három (Benedek, Kásás, Madaras), illetve két (Vujaszinovics, Udovicsics) kulcsembere is tagja a Recco keretének.

„A korábbi két olimpia előtt is volt szerb csapattársam, mégis mi nyertünk, így inkább legyen ez az ő gondjuk – élcelődött BenedekTibor. – Egyelőre még nem került szóba köztünk a válogatott, de ha majd elmegyünk valahova a csapattal, biztos beszélünk róla. A szerbek rendkívül magabiztosak, úgy gondolják, ők az olimpia esélyesei. Nekünk most mindent félre kell tennünk, végig kell gondolnunk, mi volt a rossz vagy a kevesebb az elmúlt három évben, mit vagyunk hajlandóak megtenni a sikerért, és ha ez megvalósul, akkor nyerhetünk. Nekem például az eddigieknél is komolyabb fizikai munkára van szükségem. Az agresszivitás, az akarat megvan a csapatban, csak ki kell annak jönnie. Saját fejünkben kell rendet tennünk, rajtunk múlik az olimpiai siker.”