Vereckei: Jöjjön Bakó!

Az már a nyár vége felé biztossá vált, hogy a súlyos betegséggel küzdő Séra Miklós csoportjának új tréner után kell néznie. A nyár során, megbízott edzőként Angyal Zoltán szövetségi kapitány végzett „tűzoltást”, ám augusztus végén válaszút elé kerültek a versenyzők.

Vereckei Ákos a norvég válogatott egykori szakvezetője, a Knut Holmannt három olimpiai aranyéremhez, Eirik Veraas Larsent számtalan világbajnoki címhez segítő Bakó Zoltán mellett tette le a voksát. Vereckei után négyesbeli társa, a kétszeres ötkarikás bajnok Horváth Gábor is felkereste a szakembert, majd szép lassan egy héttagú csoport formálódott, amelynek tagja lesz az idén edzésbe álló, háromszoros olimpiai győztes Storcz Botond is.

„Számomra egyértelműen Bakó Zoltán az egyetlen alternatíva – jelentette ki Vereckei Ákos. – Persze a munka elkezdéséhez még néhány akadályt le kell gyűrnünk, hiszen sok összetevős a közös munka háttere. Egyesületem, a Honvéd támogatja az elképzelésünket, mármint hogy Bakóval folytatjuk a munkát, ám a döntést természetesen neki kell meghoznia.”

És hogy mennyire jó alternatíva Bakó?

Az 1980 és 2003 között a norvég szövetség alkalmazásában álló (hol szövetségi edzőként, hol szaktanácsadóként ténykedő) tréner 1999-ben a mélyponton lévő Holmant mindössze egy esztendő leforgása alatt hozta fel olyan szintre, hogy a sydneyi olimpián mindkét egyes számban az élen végzett.

„Holmann és az én életemben a sydneyi olimpia olyan volt, mintha a lottó ötöst nyertük volna meg. Egyszerűen minden nekünk kedvezett – emlékezett viszsza Bakó Zoltán. – Nem tudom, lesz-e valaha az életben ekkora szerencsém, de megvallom, számomra is nagy kihívást jelent egy ütőképes négyest összehozni, sőt Vereckei Ákos személyében éremre esélyes versenyzőt felkészíteni a pekingi olimpiára. Noha az elmúlt négy esztendőben csak hajókereskedőként vettem részt a világversenyeken, rengeteg elképzelésem és motivációm van ehhez a munkához. Mivel az egyik vállalkozásomból kiszállok, így sikerül megteremtenem az edzői feladathoz szükséges időt, ám azt tudni kell, hogy egy ilyen tevékenység gyökeres életmódváltással jár. Norvégiában edzésterveket írtam, és csak a jelentősebb edzőtáborozásokon vettem részt. Itthon a versenyzők nem egyedül tréningeznek, igény van úgymond a teljes edzői felügyeletre, s ez anyagi és minden egyéb szempontból teljesen átírja az életemet. Néhány nappal ezelőtt Angyal Zoltán szövetségi kapitánnyal jó háromórás beszélgetésünk volt a szakmai elképzeléseimről, és nekem úgy tűnt, sok mindenben egyetértettünk egymással. De hogy valóban én leszek-e Vereckei Ákosék trénere, arra csak bő egy hét múlva tudok választ adni.”

Hogy pénzkérdés-e Bakó szerződtetése?

Minden bizonnyal igen. A külföldi és hazai fizetések között – mint az összes sportágban – meglehetősen mély a szakadék. A világ minden pontján keresik és jól megfizetik a magyar edzőket – nem véletlen, hogy mostanság nagy az „elvándorlás” a hazai vízekről (a napokban például Mexikóban Benkő Zoltán egykori trénerét, Tóth Lászlót nevezték ki szövetségi kapitánynak, illetve Kovács Ákost ifjúsági kapitánynak).

Talán ezért is jó lenne egy Bakó szintű trénert magunknak megtartani...