Másodvirágzás

Ha va lakiről, hát róla biztosan nem állítható, hogy pályafutása egyetlen honi együtteshez köthető.

Játszott Győrött, Tatabányán, Sopronban, volt a Zalaegerszeg, az MTK, a Vasas és a Debrecen szerződtetett labdarúgója, mi több, a felsorolt állomáshelyek némelyikén többször is megfordult. Sőt, Angliába szerződése előtt légióskodott Bulgáriában (Levszki Szófia), Németországban (VfL Osnabrück) és Törökországban (Rizespor) is.

Pályafutása az NB III-as Győri Dózsában kezdődött, első élvonalbeli szerződését a helyi ETO-val kötötte. Győr és az ETO örök szerelem maradt, az más kérdés, hogy éppen ebben az időszakban történt meg vele az, amit mai fejjel legszívesebben meg nem történtté tenne.

Biztosan sokan emlékeznek rá, a nyolcszoros válogatott csatár feljelentette klubját, az MLSZ pedig hoszszas huza vona után neki adott igazat, így Zalaegerszegre szerződhetett. A győri szurkolók a mai napig haragszanak rá emiatt, pedig csak annyi történt, hogy a menet közben módosított (két évvel meghosszabbított) szerződését nem volt hajlandó aláírni. Noha biztos akkori igazában, most, közel a harminchoz mégis úgy érzi, dönthetett volna körültekintőbben is. Az MTK után a Vasasban játszott, ott fél év alatt nyolcszor volt eredményes, majd a DVSCvel ismét aranyérmes lett. A trénerrel, Supka Attilával azonban nem találta a közös hangot, így következett a sorban a Barnsleyt megelőző utolsó hazai klubja, a ZTE. Az idén januárban, az átigazolási időszak utolsó pillanatában került Angliába, és

hogy meg állja a helyét, jól bizonyítja: az elmúlt idényben 14 bajnoki mérkőzésen hat gólt szerzett. Ám ez sem volt elegendő a válogatott kerettagsághoz: „Várhidi Péter tavaly személyesen megnézett. A Plymouth ellen gólt lőttem, a játék is ment, ennek ellenére nem kaptam behívót a keretbe. A remény hal meg utoljára, de azt azért látom, kevés a sanszom...”– véliFerenczi.

De térjünk is vissza Barnsleyba, ahová nagy reményekkel, ám meglehetősen hirtelen került a csatár.

Váratlan és viharos gyorsaságú volt, ahogyan egyik napról a másikra Ferenczi István a 72 ezer lakosú közép-angliai város csapatánál találta magát január végén: „Arra sem volt időm, hogy azon gondolkodjam, mit várnak tőlem új csapatomban, és hogy én mit szeretnék. Szerencsémre Rajczi Péter ott volt, és segített a beilleszkedésben, ami könnyen ment, mert angolul viszonylag tűrhetően beszéltem, és a csapattársak nagyon kedvesek voltak velem.”

Az első hetek alapvetően meghatározták az új játékos megítélését: a magyar csatár első öt mérkőzésén öt gólt szerzett, így azonnal közönségkedvenc lett. A szezont, amelynek végén a Barnsley végül kiharcolta a bennmaradást, hat találattal zárta, a szurkolók dalt írtak hozzá, és a kedvéért egy magyar zászló állandóan ott lobog a lelátón:

„Nagyon szeretnek a drukkerek, rendkívül kellemes érzés, amikor éneklik a nevemet. Nem csoda, hogy jól érzem magam, és elégedett vagyok” – mondta a támadó,aki szombaton, a Plymouth elleni találkozón megszerezte idénybeli első bajnoki találatát.

Ferenczi István azt mondja, kedvelik – mi azt mondjuk, imádják.

Íme, a bizonyíték.

Augusztus 14-én a Barnsley a negyedosztályú Darlingtont látta vendégül a Ligakupában. Hrutka János, Ferenczi István menedzsere a helyszínen tekintette meg az összecsapást, amely előtt – az angol szokásoknak megfelelően – a VIP-páholyban fogadásokat kötöttek a mérkőzésre.

Az úgynevezett lőlapon a legkisebb szorzóval azt adták, hogy a meccs első gólját Ferenczi István szerzi. Ez már önmagában is dicsőség, úgy pedig végképp az, hogy a csatár csak a kispadon kezdett. Aztán 0–0-nál, a 64. percben beállt, és egy perc múlva gólt szerzett.