„Nincs szerbfóbiánk!”

Csalódás ez a Világliga ezüstérem?Csalódás ez a Világliga ezüstérem?

Ezen a nyáron már az olimpiai felkészülés volt a lényeg, és nem az eredményesség a legfontosabb – kezdte Kemény Dénes. – Tizenhat meccset nagyszerű játékkal nyertünk meg, és értékes tapasztalatokkal gazdagodtam. Ahhoz képest, ahogyan átvettem a játékosokat, rengeteget javultak. Rendkívül jó hozzáállással pólóztunk, és az önbizalmunknak is jót tett a Világliga. Több játékosról megtudtam, melyik posztokon használható, valamint esetleg melyiken nem, de egyikőjük sem iratkozott ki az olimpiai csapatból.

Aludt már egy napot a döntőre. Miként látja a Szerbia elleni finálét?

Nem néztem még vissza, de továbbra is úgy gondolom, megvoltak a lehetőségeink, csak nem tudtunk élni ezekkel. Emiatt viszont előjöttek a beidegződött hibák: ilyen esetekben túlságosan biztosra akarunk menni, ettől azonban kiismerhetővé válik a játékunk, és több időt adunk az ellenfél védelmének. Több előnyt is úgy puskáztunk el, hogy kapura sem lőttünk, például azért, mert elpattant a labda a játékosoktól. Ezért jött elő az a reflex, hogy még kicsit tovább tartogattuk a labdát, biztosabb helyzeteket akartunk kialakítani.

Mit lehet tenni annak érdekében, hogy ezeket a beidegződéseket megszüntesse a játékosoknál?

Leülünk majd, hosszasan megbeszéljük ezeket a szituációkat. Vasárnap már volt egy erre irányuló kezdeményezés, de a részletes elemzés később történik, mivel most szétszéled a keret, és az idén már nem lesz mérkőzésünk. Természetesen előfordulhat, hogy a játékosok mást mondananak az okokról, mint amit én gondolok. Azt azért mindenképpen szeretném hozzátenni, hogy a nyarat azonos csapattal játszottuk végig, és abból a döntőre kiesett egy kulcsember, Varga Dénes, majd ugyanarról a posztról három perc elteltével Biros Péter személyében még egy – miközben Kásás Tamás egész nyáron nem szerepelhetett. Varga Dénes és Biros kiesése szerkezetileg nem használt a csapatnak, olyan pólósok, akik ezen a poszton főszereplők voltak a korábbi években.

A szerbek elleni ötödik elvesztett döntő után felvetődik a kérdés, nincs szerbfóbiája a csapatnak?

Ezt a feltételezést mindig visszautasítottam, és most is úgy gondolom, ha lenne, akkor nem esünk neki vasárnap az ellenfélnek. Szóval, nincs szerbfóbiánk! Inkább az a probléma, hogy amikor vezetésünk után a rivális kerül előnybe, az elbizonytalanítja a gárdát, de ez az ellenfél tisztelete miatt lehet, más együttesekkel szemben is előfordulhatna. Egy nem annyira jó csapat ellen még elegendő, ha túlságosan is biztosra megyünk, de a szerbek ellen más a helyzet. Ráadásul az előző két olimpián az elődöntőben és a döntőben is meg tudtuk verni őket, tehát a csapat képes erre. De aki tudja a pekingi győzelem receptjét, attól nagyon szívesen elfogadom, csak ne az olimpia után szóljon.

Ha fóbiáról nem is beszélhetünk, pszichésen azért rendkívül zavaró lehet, hogy hiába jut el a csapat rendre a döntőkig (az athéni olimpiai óta csak a magyar válogatott volt ott minden világverseny fináléjában), ott mindig a szerbek győznek.

Engem is nagyon zavar, a meccs előtt azonban nem zavart, nem is gondoltam erre. Eljutunk a finálékig, csak ott nem sikerül nyerni. Ennek okával tisztában vagyok, de ennél a csapatnál nem az a kérdés, hogy döntőbe jut-e az adott világversenyen.