Albert a Fradi ellen

A „Száz kisleány egy gólra vár…” rigmus hat óra előtt két perccel harsant fel a dunaújvárosi stadionban. Akkor már mintegy ezer szurkoló várta, hogy elkezdődjön a Dunaújváros–Ferencváros edzőmeccs. Alighanem sok nézőnek jutott eszébe, micsoda meccseket játszott itt egymással korábban a két együttes még a régi, fapados stadionban is, hogy aztán minden megváltozzon. A magyar futball zűrzavaros jelenére jellemző: itt ez a gyönyörű, újjáépített aréna, ám ütőképes csapat évek óta nincs.

Illetve… Lehet, hogy most lesz.

Az ősfradista ifjabb Albert Flórián vezetésével az első osztályba készül a Dunaújváros. Még alakul a háttér, még viták nehezítik a célok elérését, de ha minden jól megy, előbb-utóbb befejezik a hangulatos stadiont, kicsinosítják a környéket, és hazai szinten erős csapatot hoznak össze.

„Három hete láttam itt munkához, rengeteg játékost kipróbáltunk, és azt mondom, vannak ügyes gyerekeink, úgy vághatunk neki az NB II Nyugati csoportjának, hogy a Pápa, a Pécs, a Szombathely és a Felcsút mellett mi is bajnoki álmokat szövögethetünk – mondta ifjabb Albert Flórián. – Örülök, hogy a Ferencváros elfogadta a meghívásunkat, és most kicsit nosztalgiázhattam is, hiszen a BKV Előre játékosaként egyszer már szerepeltem a Fradi ellen, most pedig edzőként készülhettem volt csapatom ellen.”

A zöld-fehéreknél két nagy visszatérő várt fellépésre. Vincze Ottó és Horváth Péter már úgy utazott Dunaújvárosba, hogy játékra jelentkezik. Bizony, elkél a rutin, a tapasztalat, no meg az a fajta játéktudás, amelyet ők képviselnek ebben a fiatal, formálódó Ferencvárosban. S aki látta a szerdai edzőmeccset (bizony volt itt sok fradista...), észrevehette, hogy az ifjú zöld-fehér játékosok még igencsak lámpalázasan, sok hibával futballoznak. A meccs egyébként jól szórakoztatta a publikumot, a hazaiak az első félidőben négy százszázalékos ziccert dolgoztak ki, három alkalommal az FTC kapusa, Somodi Bence hárított bravúrral. Zúgott is a vastaps a lelátóról, és újra felhangzott a „Hajrá, Kohász!”. Egyébként a Fradinál volt többet a labda, s jellemző a mai csapatra, hogy még mindig Lipcsei Péter a kimagasló vezéregyéniség. Ezúttal egy „Messiszerű” góllal örvendeztette meg a fradistákat, 15 méterről alányesett a labdának, amely hullott, hullott, s a lécről pattant a gólvonal mögé. Bravúros találat volt!

Az FTC vezetőedzője, Csank János a meccs előtt visszafogottan beszélt, mindenesetre meglepő hírrel szolgált: „Váratlanul ért bennünket Balog Zoltán távozása. A védő Dániába utazott egy első osztályú klubhoz, és úgy tudom, nem próbajátékra, hanem szerződése aláírására. Az ő búcsúja is érzékeny veszteség lehet a számunkra. Egyébként is vannak sérültjeink, Jovánczai Zoltán, Deme Imre és Jeremias Buz hiányzik, Horváth Ferencet pedig nem engedte el hozzánk a Paks. Ettől függetlenül már nagyon várjuk az augusztus tizenegyedikei, BKV Előre elleni bajnoki rajtot.”

Csank János optimizmusát erősítheti, hogy Edouard Ndjodo jó igazolásnak tűnik: gyors, robbanékony, és remekül tartja meg elöl a labdát. A hátsó alakzattal még Balog Zoltán távozása ellenére sem lehet különösebb gond, hiszen a Dragóner Attila, Mátyus János védőkettős stabilnak tűnik.