Elpuskázták a lehetőséget

A Bp. Honvéd vezetőedzője, Supka Attila még órákkal a lefújás után is azon bosszankodott, hogy bizony nagy esélyt szalasztott el a csapata.

Bosszús, pedig manapság egy magyar klubcsapat számára az idegenbeli egy egy becsülendő eredmény.

Kettős érzések kavarognak bennem – mondta Supka Attila. – Az eredmény alapjában véve valóban nem rossz, a látottak alapján viszont azt mondom, gólokkal kellett volna megnyernünk ezt a mérkőzést.

Legalábbis a második félidő alapján...

Elfogadom a kritikát, mert a találkozó elején nem úgy játszottunk, ahogy elterveztük. Az első negyvenöt percben gyermeteg hibáink voltak, a játékosok feleslegesen kapkodtak. Szerencse, hogy a Nistru csak egyszer használta ki a rövidzárlatainkat.

Dicséretes az önkritika, de miért volt olyan nagy különbség a két félidő között?

Nem értettem, hogy a játékosok a mérkőzés elején miért kapkodtak. Lehet, ennyi idő kellett ahhoz, hogy a labdarúgók alkalmazkodjanak a moldovai csapat stílusához… A szünetben felhívtam a játékosok figyelmét arra, próbálják meg a földön tartani a labdát, és azt hiszem, a második félidőben már valóban úgy játszottunk, ahogy egy ilyen mérkőzésen kell. Felgyorsítottuk a játékot, aminek meg is lett az eredménye.

A moldovai csapat – finoman fogalmazva – nem tűnt túl acélosnak...

Azért szívós, megalkuvást nem ismerő játékosokból áll a Nistru, bár a Honvéd játéktudásban mindenképpen jobb csapat. Amikor elkezdtünk kombinatívan futballozni, a moldovai csapat nem igazán tudott mit kezdeni velünk, többször is a védelmük mögé kerültünk, több helyzetünk is akadt. Ha sikerült a földön tartani a labdát, akkor jobbak voltunk.

A meccs után a busz felé ballagva váltott néhány szót George Hemingwayjel. Mit mondott önnek a Honvéd tulajdonosa?

Kifejezetten tetszett neki a gólunk.

Ennyi?!

Ő is sajnálta, hogy nem szereztünk még egyet, amivel talán végleg eldönthettük volna a továbbjutás sorsát, ugyanis volt még három-négy olyan támadásunk, ami gólt érdemelt volna.

A Nistru vezetőedzője, Valerii Zazdravnih a sajtótájékoztatón keményen kritizálta a saját csapatát, ám kiemelte azt is, hogy egyáltalán nem mondtak le a továbbjutásról.

Miért mondtak volna le róla? A párharc két mérkőzésből áll, tudjuk mi is, még bármi előfordulhat.

De, gondolom, azért ön optimista, és úgy véli, hogy a Honvéd a párharc esélyese.

Csalódott lennék, ha nem mi jutnánk tovább. Csak saját magunkat okolhatjuk, hogy a visszavágó előtt még nem dőlt el a továbbjutás. Az esély mindenesetre mellettünk szól, ám tudom, hogy a futball nem mindig igazságos játék. Maradjunk annyiban: az erőviszonyok alapján a Honvédnak kellene a második körbe jutnia ebből a párosításból.