Csúcsjavításra készülve

Zavartan köhécsel, aztán hoszszú másodpercekig hallgat. Némi hezitálás után születik meg a megfejtés arra a kérdésre, vidéki klubként melyik lehet az első bajnoki triplázó. (A legutóbbi hármas sorozat egyébként a Honvédhoz köthető, 1984 és 1986 között nem akadt ellenfele a kispesti egyletnek.)

Gyenge meccsen is három pontot ér a győzelem „A Debrecen, reményeim szerint – kuncogja a telefonba Ibrahim Sidibe, a DVSC-TEVA támadója. – Öt pont volt a hátrányunk a téli szünet után az MTK mögött, őszintén szólva eszembe sem jutott, hogy három forduló alatt behozhatjuk. Akárcsak egy éve, most is jó a csapatunk, de el kell telnie némi időnek, hogy az új játékosok beilleszkedjenek, és velük is folyamatos legyen a futballunk. Minden mérkőzésen szeretnénk kiszolgálni a szurkolókat, de mostanában előfordul, hogy csak az eredménynek örülhetnek. A sportban egyébként a győzelem a legfontosabb, és ha minden tőlem telhetőt megtettem, azon sem szomorkodom, ha nem túl látványos meccsen nyer egy nullára a DVSC.”

Néha bántó a szurkolók közönyös viselkedése Mindemellett a Vác ellen szombat délután duplázó, a Lokit ezzel a tabella tetejére lövő 12 gólos szenegáli csatár kénytelen elismerni, hogy a 19. fordulóban a Kaposvár elleni győztes gólját követő stadioncsendre azóta sem talál magyarázatot. „Meglepett, hogy elmaradt az üdvrivalgás, bántott is a szurkolók közönye, hiszen tudniuk kell, mekkora szükségünk van rájuk. A futballhoz az is hozzátartozik, hogy megkedveltesd magad a drukkerekkel, hát most nekünk újra végig kell járnunk ezt az utat. Ha zsinórban nyerjük a meccseket – amit csak mondani könnyű –, talán helyreáll a jó viszony. Én természetesen gólokkal tudok leginkább hozzájárulni a helyzet normalizálásához, pedig engem tulajdonképpen nem érdekel, ki szerzi a gólt, csak nyerjünk! Most tizenkettőnél tartok, tíz forduló van még hátra a bajnokságból, szóval valószínű, hogy megjavítom a tavalyi tizenötös csúcsomat – de ez számomra tényleg mellékes.”

Rontott büntetők után is megvan az önbizalom Az már kevésbé lényegtelen, hogy Sidibe már most is élen állhatna a góllövőlistán, ha idény közben nem hibázott volna el két büntetőt. „Ha legközelebb senki sem vállalja, természetesen odaállok a labda mögé. A Kaposvár és az Újpest ellen rontottam el a tizenegyest. Bántott a hibázás, de az önbizalmamat, bátorságomat nem vette el. Éppen elég büntetés volt, hogy a lila-fehérek ellen hazai pályán veszítettünk.”