Dilemma. Ezt a szót használta Münchenben Pat Cortina, a magyar válogatott szövetségi kapitánya azzal kapcsolatosan, meghívja-e a világbajnoki keretbe a három és fél hete az újpestiek edzésén csapattársával összetűzésbe keveredő, Jozef Voskárt megütő Horváth Andrást. A 31 esztendős, 148-szoros válogatott védőt az eset után az UTE jégkorongszakosztályának vezetősége eltanácsolta a klubtól, majd egy hét múlva visszavette. Hogy ez – finoman fogalmazva – felettébb kapkodó magatartást sejtet, arról már nem is érdemes beszélni, annál inkább a következményekről. Úgy tudjuk ugyanis, hogy Cortina mesternél némileg a meghívó postázása felé billent a mérleg nyelve a „Balu” becenévre hallgató hokis újbóli újpesti csapattagságával. Ráadásul a válogatott három karizmatikus egyénisége, a kapitány, Kangyal Balázs, a legjobb center, Ocskay Gábor és a standard védő, Szélig Viktor egyértelműen állást foglalt Horváth András mellett, ezzel is segítve a kapitányt döntése meghozatalában.
„Nem kérdés, hogy Horváth Andrásnak ott a helye közöttünk! – mondta ellentmondást
nem tűrően ifjabb Ocskay Gábor, az Alba Volán-FeVita játékosa. – A válogatottban sohasem volt vele gond, no persze ott a körülmények sem olyanok, mint Újpesten. Egyszerűen felfoghatatlan számomra, hogy az ominózus eset után elküldték, még jó, hogy a vezetők később belátták hibájukat. András sokat letett már az asztalra a magyar jégkorongért, míg Jozef Voskár… No, de ebbe ne is menjünk vele, hiszen a viselkedésével volt elég gondunk nekünk a jégen. A lényeg, hogy a problémák legjobb megoldása nem egy nagy ütés, ezt már András is tudja, nyilván legközelebb megfontoltabb lesz.”
Hasonlóképpen fogalmazott Szélig Viktor, a francia Briancon légiósa is egy figyelemre méltó esetet elmesélve: „Néhány hete
két csapattársam egymásnak ugrott az edzésen, szépen helybenhagyták egymást.
Megkapták a büntetésüket, megbeszélték a dolgot, majd a következő meccsen együtt harcoltak a csapat sikeréért. Anélkül, hogy innen, Franciaországból beleszólnék az újpesti vezetők dolgába, számomra első reakciójuk kissé e l h a m a r k o dottnak tűnt.
Andrist jól ismerem, Dunaújvárosban éveken keresztül együtt játszottunk, ezért bátran állíthatom: a játékára, a mentalitására, a személyiségére szüksége van a magyar válogatottnak!”
Teljes mértékben egyetért ezzel Kangyal Balázs, a Volán és a válogatott csapatkapitánya is, aki leszögezte, nincsenek pótolhatatlan játékosok: „Nincsenek,
de ez esetben nem erről kell beszélni, hanem arról, miért vert fel ilyen nagy port az ügy. Kérem szépen, ez j é g korong, nem pedig sakk! Ebben a sportágban ez is benne van a játékban. Tudja, mennyit kaptam a fejemre anno a válogatottban Hudák Gábortól? Vagy a Fradiban hányszor esett egymásak a Miletics, Szajlai kettős? Nem akartam elhinni, amikor meghallottam, hogy a csapatáért végsőkig kiálló, azért minden megtevő Horváth Andrást kirúgták. Igaz, később rájöttem, ezen egy cseppet sem kellett volna csodálkoznom, hiszen ami szakosztályvezetés gyanánt folyt ebben a szezonban Újpesten, az vicc. Egyszó, mint száz, nálam nem kérdés, hogy ez az eset befolyásolhatjae a válogatott kerethirdetését.”
Másfél hét múlva, március 19-én az olaszországi Cavalésében egyhetes edzőtáborral veszi kezdetét a világbajnoki felkészülés. Talán már nem is olyan nagy dilemma Horváth András meghívása…