Ahol ravasznak kell lenni

Megcsörrent a telefon. Fülöp Márton esetében ez nem ritka, olykor szinte a füléhez nő a készülék, ám amikor megtudta, ki hívta, és azt mondta, hogy „itt laktok tőlem harminc méterre”, azonnal sejtettük, hogy Király Gáborral beszél. A Sunderland ellenfelei viszonylag gyakran szállnak meg a mérkőzés előtti estén Durhamben, ebben a Walter Scott hősregényeit idéző kisvárosban, és így tett most a Crystal Palace együttese is.

Három perc múlva már a Royal County Marriott szálloda parkolójában paroláztunk Király Gáborral. A két kapus összeölelkezett, a korkülönbség dacára igazi barátok, telefonon is rendszeresen tartják a kapcsolatot. A köszönést követő első kérdés természetesen ez: „Te védsz majd?” Fülöp Márton csak szomorúan rázta a fejét, Király Gábor viszont, ha kissé bizonytalanul is, de azt felelte, igen, talán. Előbbi aztán elárulta, egyre türelmetlenebbül vár a sorára, hiszen lassan megérett a helyzet arra, hogy hosszabb távon is lehetőséget kapjon, mire Király Gábor megkérdezte, milyen ellenfelekkel és hol játszik majd a következő fordulókban a Sunderland. Aztán el is magyarázta, ő úgy látja, hogy Angliában akkor cserélnek kapust a menedzserek, amikor a csapat idegenben szerepel, vele például mindig így történt.

Ha ez igaz, akkor Fülöp Márton a következő meccset is a tartalékok között tölti, és csak utána állhat be a kapuba, mert a Sunderland akkor lép pályára legközelebb vendégként.

Később az egyre kellemetlenebbé váló hideg elől bemenekültünk a hotel halljába, és ott „váltottuk meg a világot”. Terítékre került a magyar futball helyzete, az idegenlégiósok sorsa, ám Király Gábor elsősorban arra törekedett, hogy tartsa a lelket ifjú kollégájában.

„A mai világban senkinek sem biztos a helye – mondta Király Gábor. – Marci még így is szerencsés helyzetben van, mert fiatal, és könynyen megbocsátják a hibáit, ám hét-nyolc év múlva ez biztosan másképp lesz. Az nem kérdés, hogy előbb-utóbb ő áll majd a Sunderland kapujába, és nem is okoz csalódást, de tudnia kell, hogy a mi szakmánk roppant hálátlan. Olykor hónapokon keresztül az edzéseken is alig kapunk gólt, minden labda elakad bennünk, aztán jön egy másik időszak, amikor becsúsznak a hibák, és sohasem tudhatjuk, ezek miatt kikerülünk-e a csapatból vagy sem. Marcinak az első éve könnyű lesz, mert még nem ismerik, utána viszont készülnek majd rá, elemzik a módszereit, és igyekeznek kifogni rajta. Az ellenfelek eszén kell túljárnia: ha öt meccsen kijön minden beadásra, utána inkább maradjon a vonalon, hogy kiismerhetetlen legyen. Nagyon tehetséges, és ha nem szegi kedvét a mellőzés, akkor előbb vagy utóbb befuthat.”

Fülöp Márton némán hallgatta végig Király Gábor szavait, de az arca igazán beszédes volt. Elárulta, hogy az „előbb–utóbb” kifejezésből az utolsó tag nagyon nem rokonszenves a számára…