Vereség, rengeteg verítékkel

„Isten vagy, Norbi!” – kiabálta be a lelátó előtt elvonuló Madaras Norbertnek Géza, a Pro Recco balkezesének internetes honlapját készítő úr, aki egyébként Vasas-szurkoló. Ő az, aki megengedheti magának, hogy az ellenfél sálját felmutassa a találkozó előtt. Hogy a mennybe megy-e Madaras, vagy éppen Kásás Tamás, még nem tudhattuk a mérkőzés előtt, ahogy a Csehov pólócsapata sem, amely külön szektort kapott az egyik kakasülő szélén. (Az oroszok vasárnap meccselnek Egerben.)

Az első ráúszást mindenesetre Kovács Róbert nyerte meg Kásás ellen, aztán hat támadáson keresztül egyetlenegy felépített akciót sem láthattunk a két csapattól – Kovács két, kényszerből tett kísérletét nem sorolhatjuk ide. Sajnos az első hazai előny sem végződött góllal, ellenben az első olasz fórt a center Alessandro Calcaterra rögtön értékesítette. No, ekkor szállt vízbe az a játékos, akit sokan, még az olaszok is hiányoltak. Vezetésükből kiindulva nem lepte meg őket Földi László húzása (mármint hogy csak csereként küldte be Varga Dánielt), annál inkább a válogatott pólós bejövetele, hiszen azon nyomban egyenlített szabaddobásból. A Recco rendre lépéselőnybe került a mérkőzésen, elsősorban azért, mert a két hihetetlenül dinamikus centerét, Calcaterrát és Arnaldo Desertit nem sikerült lefogni.

Előbbi például váratlanul szabaddobásból csavart a kapuba a második negyedben, 2–4-re alakítva az állást. A legnagyobb baj, hogy előtte egy lefordulás végére nem tett pontot Steinmetz Barnabás, aki lövés helyett ejtett ziccerben, később Mátyás Zoltán hagyott ki óriási lehetőséget, úgy két méterről. A nagy elánnal küzdő Steinmetz Ádám és Deserti gólváltását (3–5) követően a lehető legjobbkor örülhettünk Kovács szépítésének: 1.8 másodperccel a szünet beállta előtt középről talált be a kapufát is felszálkázva.

A félidőt követően a Vasas – Calcaterrát és Desertit kikapcsolandó – átállt zónára, más kérdés, hogy Calcaterra egy szabaddobásnál kihozta öt méterre a labdát, és a bírók úgy gondolták, hogy megadják a gólt a center lövését követően (4–6). A negyedik negyed elején varázslatosan kezdett a Vasas, és úgy tűnt, hogy óriási lendületet vett, amely kitart a meccs végéig. Előbb Kovács villant meg a jobb oldalon, elszakadva őrzőjétől, majd egy végletekig kijátszott akciót fejezett be Varga Dénes (7–6). Feltűnt, hogy Vladimir Vujaszinovics az orrát fogva fentmaradt a Vasas térfelén, és miután hiába reklamált, bosszút állt a sérelemért. Hetven másodperc alatt lőtt két óriási gólt, mindkettő után Varga Dánielnek mutogatott bőszen (7–8).

A sok fórt kihagyó hazaiak gyorsan vesztettek is a lendületből, és hiába értékesített büntetőt Hosnyánszky Norbert, Alberto Angelininek volt válasza, ráadásul a vége előtt tizenöt másodperccel – időkérés után – labdát vesztő olaszok hibáját sem tudtuk kihasználni. Földi László is magához vezényelte csapatát tizenegy másodperccel a lefújás előtt, ám Varga Dénes gólveszélyes labdája a léc és a kapufa találkozásán halt el – ahogy elhalt a rengeteg verítéket áldozó angyalföldiek döntetlenbe vetett reménye is.
Tényleg minden lehetett volna, ám éppen a nekünk legkevésbé tetsző variáció jött be.

Mestermérleg

Földi László, a Vasas edzője: Igaz az a mondás, hogy a sport nem igazságos. A döntetlen lett volna a valós végeredmény, hiszen egyik csapat sem volt jobb a másiknál. Sok nagy sikert érünk még el, a Recco saját otthonában sem mehet biztosra ellenünk.

Giuseppe Porzio, a Recco edzője: Rendkívül magas színvonalú mérkőzést láthattunk, két igazán jó képességű csapat találkozott. Nehéz volt játszanunk ilyen lelkes közönség előtt, egy rövid periódustól eltekintve mégis végig vezettünk. Azért történhetett így, mert az elsőtől az utolsó percig összpontosítottunk, ami jó jel a jövőre nézve. ---- K ---- T