Forró viták, jéghideg víz

„Ezen az estén nem tudott felnőni a feladathoz” – jelentette ki Roberto Rosetti játékvezetőről Francesco Totti, a Roma éke – a világbajnok játékos valószínűleg nem lett volna ennyire kritikus, ha csapata nem szenved súlyos, 3–0-s vereséget a városi rivális Laziótól. Tény azonban, az olasz bíró nem ezzel a meccsével érdemli ki – ha egyáltalán kiérdemli… – a BL-döntő sípját.

Pedig Francesco Totti akár még hálát is adhatna a játékvezetőnek, hogy az 54. percben Luciano Zauri megrúgdosását megúszta sárga lappal – mondani sem kell, a Roma-futballista nem így látta az esetet.

„A laziósok azt akarták, hogy küldjön le a bíró, mire én megmutattam nekik azt az óriási vágást, amelyet Luciano Zauri stoplija ejtett a combomon – ecsetelte Francesco Totti a történteket, majd felsóhajtott: – A bírók sohasem védenek meg engem, és tudom, hogy a jövőben sem állnak mellettem. De ehhez lassan már hozzászoktam…”

Luciano Zauri után egy aprócskát Delio Rossi, a Lazio vezetőedzője is odaszúrt a sárga-pirosak kapitányának: „Totti kiváló futballista, és csak a Laziót dicséri, hogy vasárnap nem tudott nagyot alakítani.” Több se kellett a „falkavezérnek”, rögtön visszaüzent: köszöni szépen, neki nincs szüksége a Lazio trénerének oltalmára.

Na, erre már Rossi mester sem tudta türtőztetni magát: „Én még emlékszem Maradonára, aki nemcsak a pályán, de viselkedésében is igazi bajnok volt, és ha buktatták, azonnal felpattant – mondta az edző. – Teljesen normális, hogy a nagynevű játékosokat minden eszközzel igyekeznek megállítani, de egy világbajnoknak tudnia kell kezelni az efféle helyzeteket, a cím felelősséggel is jár.”

A Lazio szakmai stábjából a vezetőedző mellett az egyik segítő is szembesülhetett Totti haragjával, a lefújás után ugyanis a római tízes – csapattársa, Christian Panucci társaságában – majdnem lerohanta azt az aszszisztenst, aki három ujjával jelezte nekik az aznap este kapott góljaik számát.

De nem csak Francesco Totti körül forrt vasárnap a levegő. Simone Perrotta, a Roma középpályása is hallani vélt valami sértőt, amit a rivális vezetőedzője mondott neki a találkozó befejeztével. Igaz, Delio Rossi semmi ilyesmire nem emlékszik: „Nagyon valószínű, hogy valami olyan mondatot vett magára a futballista, amit nem is neki szántam. Nem vele, hanem a Roma vezetőivel beszéltem arról, hogy szerintem túlzott volt az az ünneplés, amelyet tavaly, a legyőzésünk után bemutattak. Olyan ember vagyok, aki tiszteli az ellenfelet, de úgy éreztem, most figyelmeztetnem kellett őket, hogy a siker pillanataiban is tartani kell a mértéket.”

Ezek után azt gondolnánk, Delio Rossi a mérkőzés után csendesen bekopogott az ellenfél öltözőjébe, sportszerűen sok sikert kívánt a vesztes csapatnak, majd sajátjait finoman vállon veregetve fogta a kalapját, és hazaindult, hogy higgadtan értékelje a találkozó szakmai tapasztalatait.

Nos, a Lazio edzője nem így tett, hanem a Roma vezetőinek „tanított” visszafogott ünneplés helyett egyszerűen a főváros egyik impozáns palotája előtt található Gianicolo-kút vizébe dobta magát, hogy így fejezze ki boldogságát.

Később aztán nem győzött magyarázkodni: „Nem akartam, hogy ez kitudódjon, sajnálom, hogy valaki elárulta, és médiahírré vált. Higgyék el, csupán fogadásból tettem – amúgy elárulom, a víz borzasztó hideg volt.”