Amatőröktől kaptunk ki

A Ta’Qaliban felhúzott Nemzeti Stadion alapjainak kiásásánál még bőszen segédkeztek a szigetet 1979. március 31-én végleg elhagyó angol katonák, a „Tommyk”, s nem kizárólag – a katolikus Máltán amúgy a hétköznapokon is tetten érhető – felebaráti szeretetből: a pálya helyén a második világháború idején katonai repülőtér feküdt, s az évtizedeken át a felszín alatt rejtőző mázsás – ám legkevésbé sem döglött – bombákat valakiknek hatástalanítaniuk kellett. Az utászok kétségtelenül jobb munkát végeztek, mint a harctérre már semmiképp sem emlékeztető pályán a magyar labdarúgó-válogatott tagjai múlt szerdán, amikor az Európa-bajnoki selejtezőn a zömmel félprofi játékosokkal kiálló máltai együttes 2–1-re győzött a Bozsik Péter vezette magyar nemzeti csapat ellen. A fennállása során ezzel együtt összesen négy tétmérkőzést nyerő „lovagkeresztesek” kispadján a cseh Dusan Fitzel osztogatta tanácsait, s a pályára küldöttekben értő hallgatóságra talált.

Hálás vitatéma: valójában kik a műkedvelők?

– A máltai kezdőcsapat játékosai közül ketten fix profik: a mieink számára tarthatatlan támadó, Michael Mifsud, illetve a kapus, Justin Haber. Előbbi Norvégiában, utóbbi a belga második vonalban légióskodik. A többiek?
– Félprofik vagy félamatőrök, ahogy jobban tetszik – feleli az irodájában telefonvégre kapott szövetségi kapitány, Dusan Fitzel. – A máltai játékosok többsége dolgozik vagy tanul, esetleg szociális munkát végez, karitatív jelleggel. Máltán csupán a légiósok hivatásosak, plusz egy-két helyi labdarúgó, de a számuk tényleg elenyésző.

Gyógyszerész lőtt gólt Király Gábornak


– A két góljával nemzeti hőssé emelkedő André Schembri melyik kategóriába tartozik?
– Elvileg befejezte a tanulmányait, tudtommal gyógyszerész lett. Kenneth Scicluna tanár, Brian Said szállító, George Mallia szállodai recepciós, Jamie Pace kereskedő, Stephen Wellman technikus – számukra a futball hobbi, hovatovább én vagyok köztük az egyetlen, aki a labdarúgásból él.

Hosszú heteken át tartott a feltérképezés

– Ennek megfelelően különleges szisztéma szerint dolgoznak. A cseh korosztályos válogatottak dirigálása után nem érzi sziszifuszinak a feladatot?
– Ha a munkaadók, illetve a klubok nem lennének ennyire messzemenően toleránsak velünk szemben, akkor kétségtelenül kellemetlenebb helyzetben lennék. Nem állítom, hogy a hétfő, kedd és szerda délelőtti gyakorlásokon ideális lenne a létszám – merthogy rendszerint tízen, tizenketten jövünk össze –, az esti foglalkozásokat illetően azonban nincs okom panaszra, aki él és mozog, ott van a tréningeken. Csütörtökön és pénteken a klubjaikban edzenek a fiúk, hétvégén bajnokit játszanak, aztán legkésőbb hétfő este ismét találkozunk. Hihetetlen hasznot hajt a közös munka, fizikális és taktikai téren is fejlődött a válogatott, s ennek látható jelei is akadtak a közelmúlt mérkőzésein.

– Tapasztaltuk. Egyébként napokig hiába kajtattam ön után: felszívódott a dicsőség napjaiban.
– Inkább gazdag legyek, mint híres.

– Önnek is jutott a mámor hatása alatt a szövetség által az utolsó líráig kiutalt, egyébként a teljes selejtezősorozatra elkülönített prémiumból?
– Dehogyis, az a summa a futballistákat illette.

– Ha nincs pénz, nincs foci – nem tart attól, hogy az emberei így gondolkodnak? Nyerünk még egy meccset, aztán sehol semmi.
– Nem az én kompetenciám, de megkockáztatom: az illetékesek ez esetben sem ülnének ölbe tett kézzel, csodára várva.

– Mivel azt – bocsánat – önök szállítanák. Hány órájába került a „magyarverő” taktika kidolgozása? Mennyi időt szánt ránk?
– Alig három héttel a selejtező előtt már a kezemben volt a bosnyákok és a norvégok elleni mérkőzéseik DVD-je, aztán három napra budapesti lakos lettem a török meccs idején, igaz, a hétvége tekintélyes részét a szállodai szobámban töltöttem, mivel gyengélkedtem, de a személyes feltérképezést nem hagyhattam ki. Hogy mindez mennyit tesz órában mérve? Fogalmam sincs, rengeteget. A nap kezelhetőbb mértékegység lenne.

– Nyitott könyv volt a magyar csapat?
– Tudtuk, hogy a magyar védők magasak, viszont nem éppen gyorsak. Erre építettünk, illetve a DVD-ken látott helyezkedési hibáikra. Itt kapcsolódik a képbe a heti hat közös gyakorlás: részletekbe menően át finomíthattuk a védekezésünket, ez tette ki a munka nyolcvan százalékát, a többi maradt a támadások megkomponálására, amelyben az egyszerűségre törekedtünk. Végtelen örömmel töltött el, hogy az edzéseken gyakoroltak visszaköszöntek a mérkőzésen. Máltán alighanem ez a futball legnagyobb ajándéka. Ritka tünemény.

A lassú magyar védelemre építettek

– Az „egyszerű” taktika kilencven percen át egyszersmind tökéletesnek is bizonyult…
Sejtelmes hallgatás a válasz.

Persze, mit mondjon?
Meglepte, hogy a riválisnak nem volt épkézláb ötlete, miként hatástalanítsa a szimpla, de precíz ívelgetést?
Nyilvánvaló, ám udvariasabb figura annál, hogy ezt szóvá is tegye. Inkább köhint.
Zárásnak megteszi. Megint beteg.
De nem jobban a magyar futballnál… ---- L ---- V