Apró trükk a monzai verseny előtt

A Formula–1-es világbajnokság következő állomása az Olasz Nagydíj, Fernando Alonso és Michael Schumacher ezúttal a Ferrari otthonában csap össze. A spanyol címvédő szerint esetleges monzai győzelme lélektanilag rengeteget számítana, hiszen idegenben aratná, és ezzel akár el is dönthetné a világbajnokságot.
De vajon mennyit számít a hazai pálya előnye az autósportban?

Monzát kétségkívül elárasztják majd a Ferrari-hívek, akik fantasztikus hangulatot teremtenek. Immár évtizedek óta láthatjuk Monzában a nagy, szív alakú zászlót, amely „hazai” győzelem esetén a dobogó előtt elterül. Michael Schumachert rengeteg élmény fűzi a pályához, amelyen már négyszer is nyert ferrarisként, és eddig még mindig célba ért a Scuderia színeiben. Ez lesz a tizedik ferraris futama a Milánó melletti ringen, és lehet, hogy az utolsó, hiszen a vasárnapi verseny után bejelentheti visszavonulását.

Az autók zaja elnyomja a nézőkét

Más sportágakban egyértelmű előnyt jelenthet a hazai pálya, hiszen a hazai szurkolók hangorkánja és az általuk teremtett légkör elbizonytalaníthatja az ellenfelet, és akkora lelki pluszt ad a házigazdának, hogy kis túlzással ezzel félig meg is nyerte a mérkőzést vagy a viadalt. Az autósportban azonban a közönséget legfeljebb a boxból kijövet és a pálya egyes pontjain érzékelheti a versenyző, de ott is általában csak láthatja, hiszen az autó motorhangja miatt a nézők megnyilvánulásait nemigen hallja.

Persze azért volt már ellenpélda is: amikor néhány éve a hockenheimi stadionrészt teljesen megtöltötték a szurkolók, többször is említették a pilóták, hogy verseny közben meghallották a nézők dudaszóját. A legtöbb esetben viszont csak a zászlólengetést vagy az integetést látják.
Nagy igazság van abban, amit Michael Schumacher mondott a Német Nagydíj után: „Nem az a fontos, hogy földrajzilag hol van a verseny, hanem hogy a pálya fekszik-e a kocsinak, vagy sem.”

Ezúttal nincs előny a tesztelésből

A másik tényező, amelyről Michael Schumacher beszél: a megszokás. A többi sportágban sokat számíthat, hogy azon a helyszínen fogadja egy csapat vagy sportoló az ellenfeleit, amelyen egész évben edz vagy sportol. Ám a Formula–1-ben ez is másképpen van. Értelemszerűen a Ferrari egy évben csak egyszer versenyezhet Monzában, mint ahogy minden pályán egy futamot rendeznek egy idény alatt – még sohasem fordult elő, hogy egy pálya egy szezonban kétszer rendezett volna vb-futamot.

Monzában a korábbi években a tesztelés miatt a Ferrari előnybe kerülhetett, hiszen télen, illetve az évad során többször is ellátogatott a pályára, miközben ellenfelei Spanyolországban vagy Nagy-Britanniában gyakoroltak. Az idén azonban már ez az előnye is eltűnt, hiszen a pályát néhány helyi lakos beperelte a magas zajszint miatt, és bár a hónapokig tartó eljárás eredményeként végül is megtarthatják az F1-es viadalt, a teszteléseket annyira visszaszorították, hogy a Ferrari csak a múlt héten, a többi csapattal közösen megtartott kollektív tréningen futhatott ki a pályára.

Az persze nem elképzelhetetlen, hogy Michael Schumacher és társai más, csendesebb járművekkel el-ellátogattak Monzába. Igaz, az F1-ben tulajdonképpen minden pilóta úgy ismeri az összes pályát, mint a tenyerét, és a csapatok is számtalan információval rendelkeznek az aszfaltcsíkokról.

Az új borítás segíthet a Scuderián

Apró trükkök persze akadnak, és most is van egy remek példa erre. Monzában a tulajdonosok újraaszfaltozták a pályát, s ezzel a michelinesek csak a múlt heti teszten szembesültek – a bridgestoneosok ugyanakkor gond nélkül száguldoztak lágy abroncsaikon. A Ferrari ugyebár Bridgestone-abroncsokat használ, a japán gyár lágy keverékei pedig a nyári tapasztalatok alapján a Michelinéi előtt járnak.
A francia cég partnerei nem is leplezték megdöbbenésüket. A pilóták panaszkodtak, hogy bizonytalan a tapadás, és a nagy sebességű kanyarokban ez óriási veszéllyel jár.

„A kormányzás nem annyira hatékony, mint ahogy megszoktuk, a kocsi a kanyarokban nem elég stabil, nem érzem úgy, hogy uralom az autót – mondta Fernando Alonso a tesztet követően. – Nem éppen kellemes az érzés, de erre van szükség Monzában ahhoz, hogy az ember gyors legyen az egyenesekben.”

Fernando Alonso ezzel elárulta, hogy nemcsak a gumik miatt bizonytalan az autó, hanem azért is, mert a légterelőket szinte vízszintesre állították, s emiatt alacsony a légellenállás és a leszorítóerő is. A pályán, ahol a kör 77 százalékában padlógázzal mennek, fontosabb, hogy gyorsuláskor kisebb erők álljanak ellen az autónak.

Persze a beállítások is változnak az esőben, és a michelinesek nagyon bíznak benne, hogy az időjárás kedvező lesz számukra. A Magyar Nagydíjon láthattuk, hogy a Michelin esőgumijai sokkal jobbak a Bridgestone-oknál, és mivel az időjósok csapadékot jeleznek vasárnapra, a monzaiak aszfaltozási munkálatai a Ferrari szempontjából feleslegessé válnak.

Az idén a Schumacher–Alonso csatározás tekintetében eddig hatszor beszélhettünk hazai pályáról a pilóta vagy a csapat szempontjából. Alonso és Schumi is három-három alkalommal „fogadta” ellenfelét, a címvédő a Spanyol, a Francia és a Brit Nagydíjon (utóbbi a Renault enstone-i támaszpontja és Alonso oxfordi lakhelye miatt tartozik ide), míg a hétszeres világbajnok a San Marinó-i, az Európai és a Német GP-n élvezhette az otthon kérdőjeles biztonságát. Nos, Michael Schumacher az idén mindhárom említett hazai futamát megnyerte, és egyszer (Franciaországban) idegenben is behúzta a győzelmet.

Michael Schumacher hazai pályája következik

Minden Formula–1-es pilótának van kedvenc pályája, és olyan, amelyet a közönség vagy az adott ringen eltöltött verseny- és tesztkilométerek miatt hazai helyszínnek tekint. A világbajnoki küzdelem szempontjából természetesen az az érdekes, hogy Fernando Alonso és Michael Schumacher miként teljesített „hazai” pályáin. A kérdés azért vált most aktuálissá, mert a hét végén a hétszeres német világbajnok csapatának otthonában, Monzában tartják a soron következő viadalt.

Táblázatunkban az előző évek helyezéseivel (és rajthelyeivel) hasonlítjuk össze az érintett idei futamokat.