Csupán a szurkolók próbáltak küzdeni

Nem csupán Trifun Kosztovszki, a Rabotnicski elnöke, egyben szkopjei polgármester települt át szerda délelőtt Macedónia Krusevo nevezetű településére s megegyező nevű hegyére, hanem kvázi az egész ország. Az Illinden évfordulóját (a macedón nemzet születését) ünneplő balkáni államban ezen a napon megáll az élet: az üzletek véletlenszerűen nyitnak ki – kivéve a muszlim bazárokat –, embert alig látni az utcán, amit egyébként a majd 40 Celsius-fok is indokol, s aki mégis a köztereken lebzsel, sürgősen beveszi magát a legközelebbi, az élet jeleit mutató kávézóba, sörözőbe. Még a csencselők száma is drasztikusan csökken. A város csendes, békés, álmatag.

Ebből a szempontból ez az augusztus másodika sem minősült kivételnek, s már csak ezért is nehezen érthető, ami több tucatnyi debreceni szurkolóval történt. A Képíró János biztonsági igazgatótól kapott tájékoztatás szerint reggel nyolc óra tájban a szerb– macedón határhoz érkező buszt az ünnepre, az ebből következő létszámhiány miatt lelassult ellenőrzési procedúrára s kommunikációs zavarra hivatkozva öt órán át „vizsgálták” a határállomáson a hivatalos szervek, s a DVSC vezetői által értesített szkopjei magyar konzul, Décsi Katalin közbenjárásáig nem is engedték be az ország területére, mondván: nem tudják garantálni a biztonságukat.

A diplomáciai támogatás ugyanakkor csak részsikert hozott: a jármű begurulhatott ugyan Szkopjéba, a végállomást egy árnyas söröző helyett a hőségben izzó Gradszki jelentette (15 óra magasságában), ahol a szervezők kerek perec közölték a fanatikusokkal: vagy a fedélzeten maradnak, vagy bemennek a vendégek számára fenntartott szektorba, s ott húzzák ki a 20 órás kezdésig hátralévő időszakot. A magyarázat ugyanaz volt: nem tudják garantálni a biztonságukat.

Az előkészületekről annyit, hogy a debreceniek előre jelezték, hány drukker érkezik Szkopjéba a BL-visszavágóra, ezzel szemben a helyi rendőrség illetékesei nem utaltak rá, hogy képtelenek megvédeni a vendégsereget – egészen szerda délelőttig… A kárvallottakat nem vigasztalja, de mintegy 270 társuk az ő pokoljárásuknak köszönhetően úszta meg a tortúrát. A DVSC vezetői, illetve a szurkolók ugyanis idejekorán értesítették őket: az utolsó pillanatban lépjék csak át a határt.


Mindenesetre a magyarok a menekülési útvonalak kiagyalásában s a „szökés” végrehajtásában nagyot alkottak: a „karanténbuszról” jó néhányan megléptek a határ menti várakozás közepette, s a közelben sorban álló kamionok sofőrjeivel egyezségre jutva tulajdonképpen stoppal tették meg a hátralévő 60 kilométeres utat a macedón fővárosig.

Érdekességgel ugyanakkor nem csupán a szerda, a megelőző napok is szolgáltak.

Az FTC korábbi játékosa, a macedón válogatott Alekszandar Bajevszki feltűnése a DVSC kedd esti hivatalos edzésén nem járt érzelmi sokkal, hiszen prognosztizálható volt a pillanatnyilag csapatot kereső futballista megjelenése. A macedón lapok egyébként napok óta hálaéneket zengenek a Rabotnicski vezetőedzőjének, Georgi Jovanovszkinak adott szakmai tanácsok miatt (részben Alekszandar Bajevszki meglátásainak tulajdonítják a Debrecenben elért 1–1-et). A döbbenetet a csatárt előszeretettel meginterjúvoló helyi sportnapilap, a Makedonszki Szport szolgáltatta egy korábbi keltezésű cikkével.

Az írás szerint az egy héttel ezelőtti fellépés után „… a debreceni klub első embere a lefújást követően, az eredmény miatt dühösen és csalódottan ment be az öltözőbe, majd kiabálva a következőket közölte: ezt a kisiklást még megbocsátom, ám ha Szkopjéban nem nyertek három-négy góllal, mindenki mehet, amerre lát”.
A fogalmazvány a klub első embereként a „fantom” Kiszelszki Istvánt (?) nevezte meg, ám a tényleges elnök, Szima Gábor részben e sorok írójával beszélgetve töltötte el az emlegetett időszakot.

Más kérdés, hogy a szkopjei mérkőzés gyalázatos végeredményének ismeretében jobb lett volna, ha Szima Gábor egy hete tényleg így kiabált volna…
Mert azok a szurkolók, akik félelmet nem ismerve küzdöttek a határon, akik beszöktek az országba, hogy lássák a kedvenceiket, pocsék játékot kaptak cserébe.