A célegyenesben, a lelátókkal szemben húzódik a boxutca, mellette pedig a boxépület, amelyben egymás mellett foglalják el helyüket az istállók. A boxok, más néven garázsok elfoglalása nem véletlen sorrendben történik, a főépülethez legközelebb a világbajnok csapat helyezkedik el, mellette az előző évi második rendezkedik be, és a konstruktőr-világbajnoki helyezés, azaz a rajtszám szerint növekvő sorrendben telepszenek le az istállók.
Az idén öt év után először nem a Ferrarié, hanem a Renault-é a legkiemeltebb hely, a francia istálló világbajnokként ráadásul több „fakkot” is kap a boxépületből, mint ellenfelei. Ennek megfelelően több kamionnal parkolhat le az építmény hátsó bejáratánál, és nagyobb mennyiségű felszerelést biztosíthat, mint ellenfelei.
Az edzések és a verseny alatt a csapat mérnökei és szerelői a boxban tartózkodnak, és mindig készen állnak arra, hogy szükség esetén gyors szervizt végezzenek a négykerekűn. A csapatvezetés nem a garázsban tartózkodik, hanem a boxutca és a célegyenes közötti falon felszerelt, egyszer négy-öt méteres vezérlőközpontban. Ez hasonlóan néz ki, mint egy keverőpult, amelyet monitorokkal látnak el, és bárszékeken foglalnak helyet előtte.
A boxutcában sebességkorlátozás él a hétvégén, a szabadedzések alatt legfeljebb 60, a hivatalos időmérőn és a versenyen legfeljebb 100 kilométer per óra a megengedett legnagyobb sebesség. Aki ezt az edzéseken átlépi, pénzbírságot (kilométer per óránként 250 dollárt), a versenyen pedig boxutcán áthajtásos büntetést kap.
A boxutca és a boxok közötti megállókban hajtják végre a csapatok a kerékcserét, ezt a területet inkább az időmérőn és a versenyen használják, a szabadedzéseken betolják a boxba az autót, és ott zajlik a szervizelés. A box kívülről látható része kristálytiszta, és nem sok eszköz tűnik fel, csak a legszükségesebbek. A számítógépes vezérlés a garázs egy elzárt zugában vagy a kamionokban történik.
A pihenésre szolgáló helyek két részre oszthatóak. Az egyikben a csapat tagjait látják el, ezek a garázsnál álló kamionokkal szemben, a paddockban helyezkednek el. Bonyolult szerkezetük miatt csak az európai versenyeken használják őket, a többi kontinensre a magas költségek miatt nem szállítják el őket.
Impozánsak, egyik-másik olyan, mintha kerthelyiséggel ellátott éttermek lennének, míg a többség zárt, légkondicionált vendéglátó egység. A plazmatévé és a bárpult alapkövetelmény, a pilóták mellett a kiemelt vendégek és a meghívott újságírók is megfordulnak ezekben.
A csapatok másik fogadóegysége egy jóval nagyobb étterem, amely a Hungaroringen a garázsépület tetején található. Ide a VIP-jegygyel belépők látogathatnak el. Az éttermek sorban egymás után állnak, s úgy vannak kialakítva, hogy a hozzájuk tartozó terasz éppen a csapat garázsa fölött van, és a vendégek testközelből, koktélt kortyolgatva figyelhetik a kerékcseréket.
A Formula–1-es csapatok tehát nemcsak pilótákból, szerelőkből és mérnökökből állnak, szakácsok és pincérek serege is velük tart versenyről versenyre, és együtt élnek hétvégenként, mint egy nagy család.