Nem Róbert, George bácsi

– Hiányzott ez önnek?
– Ha nem hiányzott volna, nem lennék itt – dőlt hátra az Erzsébet körúti kávézó székében George F. Hemingway.
– Igaz, hogy már korábban is felvetődött kispesti szerepvállalásának a lehetősége?
– Olyannyira igaz, hogy Piero Pini másfél éve megkeresett azzal: eladná nekem a Honvédot. Voltak is megbeszélések, de egy idő után Pini úr nem hívott vissza, én pedig nem erőltettem a dolgot.

– Mi változott azóta?
– A Honvéd helyzete rosszabb lett. És a magyar labdarúgás helyzete is rosszabb lett.
– Tehát minden amellett szólt, hogy távol tartsa magát a futballtól.
– Azért nem minden. Említhetem például újdonsült társam, Kiss Zsolt korrektségét, szimpatikus viselkedését, hogy a tárgyalásaink során végig éreztem: a realitás talaján áll. Ez mindjárt meggyőző volt számomra. Tudják, egy befektető sok mindent elbír, csak a meglepetéseket, a bizonytalanságot, a törvénytelenséget és a kiszámíthatatlanságot nem szereti.

– Csupa olyan dolgot említett, ami jellemzi a magyar focit… Árulja el, miért pont a Honvéd?
– Mert a Honvéd hívott.
– Ha a Fradi „fűzte” volna, most ön lenne az Üllői úti megmentő?
– Nincs kizárva. A Ferencvároshoz is szívesen mentem volna, csakhogy onnan nem kerestek. Én meg hadd ne kopogtassak azzal, hogy jó napot, volna kis költőpénzem. Az FTC-vel kapcsolatban viszont hadd mondjam még el: mélységesen együttérzek az együttes játékosaival, szurkolóival, nem érdemelték meg, hogy néhány ember gaztette miatt idáig jussanak.

– Évtizedekkel ezelőtt ügyvédként, jogi tanácsadóként dolgozott Los Angelesben, huszonhárom éve létrehozta befektetőcégét, foglalkozott kozmetikai termékek forgalmazásával, az európai piacra betörve privatizált egy állami kereskedelmi láncot, majd megjelent a bécsi és a pesti tőzsdén, 1992-ben pedig megszerezte a Pizza Hut és a Kentucky Fried Chicken étteremlánc üzemeltetésének kizárólagos magyarországi licencét. A sportbizniszbe most fogott bele először komolyan?
– Ha elfogadnak egy jó tanácsot: komolytalanul semmibe sem érdemes belevágni. A válaszom amúgy igen.

– A klub szombati ankétján öltönyben mutatkozott be a szurkolóknak, hogy aztán három órával később, a BKV elleni edzőmérkőzést már Honvéd-mezben nézze végig.
– Dresszben mégiscsak jobb drukkolni. A hétköznapokon szívesen járok elegánsan, de a focimeccshez jobban illik a csapat felsője. Otthon már van egy kispesti trikóm, de úgy tervezem, veszek még kettőt-hármat, úgyhogy valószínűleg sokszor látnak majd mezben. Persze csak a pályán kívül. Ha a gyepen bukkanok fel meccsszerelésben, az rég rossz a csapatnak.
– Az öltözőben gyakori vendég lesz?
– Ha ezzel arra céloznak, hogy megmondom-e az edzőnek, Kovács II vagy Szabó III legyen a kezdő, akkor ki kell ábrándítanom önöket: szakmailag nem vagyok annyira kvalifikált, hogy a tréner dolgába beleszóljak. Meg hát nem is az a feladatom.

– Mit ígér? Ilyenkor a bajnoki cím a minimum.
– Persze, két év múlva megnyerjük a Bajnokok Ligáját, rá egy esztendőre pedig a brazilokat is leiskolázzuk. Na nem, ez nem az én stílusom. Különben sem akarok nagy reményeket kelteni, mert nincs rá alapom. Maradjunk annyiban, hogy első lépésben tisztességes középcsapatot szeretnénk kialakítani. A lényeg az, hogy egy, kettő, három, négy… tíz… harminc esztendő elteltével is működjön az egyesület.

– Sehol egy hangzatos nyilatkozat? Mégis: mikor lesz aranyérmes a Honvéd?
– Lehet, hogy holnap, de az is megeshet, hogy száz év múlva. De tudják, mit, megígérek valamit: nem fogok hazudni, nem fogok lopni eztán sem.
– Ritka eset. A kezdő tizenegyet kívülről fújja már?
– Találkoztam már a futballistákkal, beszélgettem is velük, ám személyes ismerősömnek még egyiküket sem mondhatom. Az első benyomásom mindenesetre kedvező volt, kedves, szimpatikus fiatalemberek alkotják a mai Honvédot. Itt jegyezném meg, hogy aki miatt szégyenkeznünk kell – bár remélem, nem kell –, azt garantáltan eltávolítjuk. Gondolok itt labdarúgókra, drukkerekre egyaránt. Ennek a klubnak múltja, jelene és jövője van, ehhez méltón kell viselkednie mindenkinek.

– Mennyit költ a kispestiekre?
– Mivel a THG magánvállalat, ez hadd maradjon a magánügyem. Annyit azért elmondhatok, hogy nem ez a cégünk legnagyobb befektetése.
– Szívügy vagy üzleti ügy a Honvéd?
– Nem Róbert bácsinak érkeztem…
– Meddig marad?
– Az attól függ. Ha nem volna elcsépelt kifejezés, most előjönnék az ötéves terv fogalmával. Fél évtized alatt felépíthetünk valamit, olyasmit, amire mindannyian büszkék lehetünk.

– Szóval mitől függ?
– Sok minden történhet, akár meg is halhatok. Ennél azért egy fokkal jobb, ha azért megy el a kedvem, mert mások nem tartják be az ígéretüket. Azt nagyon nem szeretem. Fontos az is, hogy jól érezzem magam abban a közegben, ahol vagyok. Most már nem a pénzszerzés az elsődleges számomra, sokkal inkább az, hogy élvezzem, amit csinálok. Ha nem élvezem, egyszerűen túladok rajta.
– A kispesti szerepkörét élvezi?
– Nagyon. ---- L ---- G