Két álom, egy valóság

A két csapat nemhogy európai kupadöntőben nem járt eddig, de alacsonyabb szinten sem találkozott soha, azaz „több rendbeli” debütálásnak lesz színhelye a csodaszép eindhoveni Philips Stadion. Mindenesetre az, hogy az egyik fél angol, a másik pedig spanyol, a semlegesek számára biztatóan hangzik, elvégre a kontinens két meghatározó futballnemzetét képviselik. Érdemes citálni egy statisztikai adatot: Anglia 28 európai kupaelsőséggel vezeti a vonatkozó örökrangsort, Spanyolország 26-tal a harmadik helyen várakozik ugrásra készen (közöttük Olaszország áll, 27-tel).

Vajon a jó formában lévő, már biztos őszi kupaindulónak számító, sőt a BL-lel is kacérkodó Sevilla képes lesz-e egy lépéssel közelebb tolni Spanyolországot Angliához, megteremtve a lehetőséget a BL-döntőt játszó Barcelonának az egyenlítésre? Vagy az utóbbi hetekben fergetegesen hajrázó, megalkuvást nem ismerő Middlesbrough-nak lesz ereje az újabb csodatételre, hazája bajnokságának 14. helyezettjeként európai kupát nyerni? Diadalával új fejezetet nyitna az európai kupák történetében, eddig ugyanis az Inter a „legmélyebb győztes” – 1994-ben a Serie A 13. helyezettjeként gyűrte le a Salzburgot az UEFA-kupa döntőjében.
Ha az élet olyan egyszerű lenne, mint amilyennek Derek „Robbo” Robson, a BBC sporthumoristája szeretné látni, miszerint „Sevilla elbűvölő város, Middlesbrough pedig, …khm, hát nem az, legfeljebb a szépen csillogó UEFA-kupa tehetné elviselhető hellyé” – szóval, ha így állna a helyzet, akkor Juande Ramos embereinek tulajdonképpen nem is illenék kifutni a pályára. Csakhogy a sevillai küldöttség érthető módon tele van eltökélt, a városkép iránt e napokban kevéssé fogékony futballistával, ne is menjünk tovább a csapatkapitány Javi Navarrónál, aki a Valencia keretének tagjaként kénytelen volt tétlenül végigülni két BL-döntőt is.

„Ez lesz pályafutásom legfontosabb mérkőzése, elégtétel minden keserűségért, ami a futballban ért” – mondta a keménykötésű, korábban könyöklésért és ütésért is hosszabb eltiltáson vezeklő hátvéd. Nagyjából hasonlóan vélekednek a társai is, ami nem csoda egy olyan csapatnál, amely korábban a közelébe sem jutott ilyen mérkőzésnek. Növeli a spanyol esélyeket, hogy szinte mindenki bevethető, így a combsérülése miatt három hetet kihagyó Fredi Kanouté is ott lehet a pályán, minden bizonnyal veszélyes támadó kettőst alkotva Javier Saviolával.

„Nagyon sok embert tehetünk boldoggá, egész Andalúziát – pengetett romantikus húrokat Juande Ramos vezetőedző. – Jó formában vagyunk, rendben a lelkünk is, bár azért nem árt óvatosnak lennünk, hiszen a túlzott önbizalom néhányszor már visszaütött ebben a szezonban. Tisztában vagyunk vele, hogy veszélyes ellenfél vár ránk. Ha egy csapat képes olyan szituációkban gólokat szerezni, amilyenekben a Boro tette az előző két körben, azt semmiképpen sem szabad félvállról venni.”

Nagy becsvággyal, de óvatosan készülődik a Middlesbrough is, a kevésbé esélyes csapat szerepébe tudatosan belebújva, kispadján a búcsúzó Steve McClarennel. A múlt héten angol szövetségi kapitánnyá kinevezett Macca olyannyira tartalékolta erőit a hét végén, hogy a Fulham elleni bajnokin pályára küldött csikócsapatnak a 18 esztendős Lee Cattermole volt a kapitánya – ez már maga történelem, hiszen ilyen fiatal futballista még sohasem viselte a karszalagot a riverside-i egyletben.
„Sokáig fogják emlegetni ezt a napot a klubnál, hiszen csupa helyi srác alkotta a csapatot, és egyáltalán nem vallottak szégyent” – értékelt büszkén McClaren, még véletlenül sem kudarcként élve meg az 1–0-s vereséget. A pihenő egyébként elkelt az alapjátékosoknak, tekintve, hogy a Borónak az UEFA- kupa döntője lesz a 64. tétmérkőzése az idényben – csak március vége óta a tizenötödik…

Az angol menedzser jó érzéssel nyugtázta, hogy a kisebb sérüléssel kínlódó játékosai, Mark Schwarzer kapus, a védő Gareth Southgate és a gólerős támadó, Jimmy Floyd Hasselbaink felgyógyult, és mindannyian vállalni tudják a játékot – az arccsonttörést szenvedő ausztrál hálóőr minden bizonnyal maszkban. Hasselbaink bevethetősége egyben azt is előrevetíti, hogy a Borót kései fejesével a döntőbe juttató Massimo Maccarone csak a kispadon kezd. Fájdalom ugyanakkor, hogy a régóta sérült Gaizka Mendieta és Emanuel Pogatetz ezúttal sem léphet pályára.

„A kupagyőzelem csodálatos befejezés lenne a számomra, hiszen azzal egyben megfelelő alapot teremtenék utódomnak az újrakezdéshez. Örömmel tölt el, hogy hozzájárulhattam a Boro sikereihez, remélem, szerda este sikerül fellépnünk a csúcsra – mondta McClaren. – Nagyszerű élményekben volt részünk együtt, a Riverside mindig is közel lesz a szívemhez. Biztos vagyok abban is, hogy szerda este még a regionális riválisaink, a Newcastle és a Sunderland szurkolói is szorítanak majd értünk.”

McClaren természetesen tudja, hogy a kibővített szurkolói bázis nem elég a sikerhez.
„Sokat tanulmányoztuk a Sevilla játékát. Hathatós segítséget kaptunk a Boltontól, amely a csoportkörben megmérkőzött a spanyol csapattal – folytatta a tréner. – Tipikus spanyol csapattal lesz dolgunk, játékosai gyors és jó futballt játszanak, technikai felkészültségükről felesleges is ódákat zengenem. Aztán ott van nekik Fredi Kanouté, akiről már az angliai évei alatt megtanultuk, milyen jó csatár.”

Nos hát, a felek tisztelik egymást, felkészültek egymásból, ettől függetlenül kiélesítették fegyvereiket, és egyelőre álmodják meseszép álmukat. Merthogy spanyol és angol ajkakról egyaránt az hangzott el, hogy a szerda esti siker egy álom megvalósulása lenne. Ők is tudják: csak egy álomból lehet valóság.

Tudta-e, hogy…
…eddig mindössze egyszer, az 1996–1997-es kiírásban fordult elő, hogy a Bajnokok Ligája (BEK) és az UEFA-kupa fináléjában ugyanaz a két ország egy-egy klubja mérkőzött egymással? Német öröm és olasz bánat kísérte az említett párharcokat: Dortmund–Juventus 3–1 (BL), Schalke–Internazionale 1–0, 0–1, tizenegyesekkel 4–1 (UEFA-kupa). Mint ismert, május 17-én Barcelona–Arsenal finálét rendeznek a BL-ben.

---- Nem sokon múlt, hogy Javier Saviola ma a spanyol válogatott mezét viselje, ugyanis a nagyapja a harmincas években Spanyolországba emigrált, ahol nemcsak megélhetést, hanem párt is talált. A politika azonban közbeszólt: a polgárháború alatt elkapták, és ellenállóként csak azért nem végezték ki, mert argentin volt, és mert spanyol felesége a szíve alatt már gyermeket hordott.

A Buenos Airesben letelepedő családba végül 1981. december 11-én érkezett meg a kis Javier, aki szó szerint kicsi volt (2.4 kiló), és már akkor ráaggatták a Pibe (Öcsi) becenevet. Szinte kikerülhetetlen volt, hogy labdarúgó váljon belőle, a nem túl módos lakónegyedben majdnem minden fiú valamelyik futballklubban kötött ki. Saviola első csapata a Parque Chás volt, amely sok más klubbal együtt a nagy River Plate-tel állt szerződésben, a piros-fehérek pedig idejekorán felismerték a tehetségét, így a játékos már nyolcévesen a milliomosokhoz került. Mivel sokkal kisebb volt kortársainál, eleinte kimaradozott a csapatból, de idővel rájöttek, hogy nem érdemes lemondani róla, Saviola ugyanis ontotta a gólokat.

Nem volt még 17 éves sem, amikor felkerült a nagycsapathoz, és mindössze hat edzésen vett részt, mielőtt Ramón Diaz edző benevezte élete első bajnokijára, amelyen aztán góllal debütált. Az 1999-es Aperturát már bajnokként és gólkirályként zárta (18 esztendős és kilencnapos volt az utolsó forduló napján – Argentínában ennél csak Maradona volt fiatalabb, mindössze nyolc nappal, amikor gólkirállyá koronázták), ráadásul a kontinens legjobb játékosának is megválasztották. 2001-ben az U20-as világbajnokság gólkirálya és legjobb játékosa volt, és természetesen az aranyérmet is elhódította a válogatottal.

Európában több sem kellett a Barcelonának, lecsaptak rá a katalánok, ám Saviola pechére a gránátvörös-kékek ez idő tájt élték meg történetük egyik legnagyobb válságát. A csatár három évadot húzott le a Camp Nouban, és ugyan nem lehetett rá panasz (60 gólt szerzett), de mivel a csapat eredménytelen volt, mennie kellett.

Athénban még begyűjtötte az olimpiai aranyat, majd a Monacóhoz került kölcsönbe, ahol nem igazán érezte otthonosan magát (így is berámolt 17 gólt), elsősorban a számára lapos hangulat miatt – a hercegség csapatát jó, ha 10 ezren buzdítják a hazai meccseken.

Noha 2007-ig él a szerződése, Barcelonában nem akarták visszafogadni, Saviola viszont mindenképpen távozni akart Monacóból, így tavaly nyáron ismét kölcsönadták, ezúttal a Sevillának. A Guadalquivir-parti város csapatában lassan lendült játékba, az idényben eddig mindössze 13 gólt szerzett.
Ugyanakkor megbecsülik és szeretik a piros-fehéreknél, ami mindennél többet jelent neki. Öcsi leginkább azt szeretné, hogy miután elhódította az UEFA-kupát, Jose Maria del Nido klubelnök kivásárolja őt a Barcából. ---- Massimo Maccarone négy esztendeje került a Middlesbroughba az Empoliból. Steve McClaren menedzser beszélte rá Steve Gibson klubelnököt, hogy az egyesület történetében példátlanul magas árat fizessen érte. Az olasz támadó meg is érkezett, és noha azóta 215 tétmérkőzésen 77 gólt szerzett, a kritikusok számára sokáig ő volt az élő példája annak, hogy a menedzser meglátásai hibásak, ergo McClaren rossz edző. Mára nagyot változott a világ: McClarenből angol szövetségi kapitány, Maccaronéból pedig hős lett. Bár kezdeni, ha igaz, most sem fog.

– Hogyan élte meg az utóbbi hónapokat, amelyek óriási fordulatot hoztak az életében?
– Az idény elején sok mindenen járt az eszem, de az UEFA-kupa döntőjén egyáltalán nem. Fogalmam sem volt, mit tartogat számomra a jövő, mert nem sok lehetőséget kaptam, és ha játszottam is, általában a jobb oldalon, azaz gólszerzési lehetőségem alig-alig akadt. Nyolc hónapon át nagy senki voltam, de az utóbbi hetekben minden megváltozott körülöttem, ami természetesen boldogsággal tölt el.

– Egy tetterős, tehetséges fiatalember képes hinni abban, hogy a rengeteg mellőzés közepette is jobbra fordul a sorsa. Egyetért ezzel?
– Nem tagadom, roppant nehéz időszakon vagyok túl, de egy pillanatra sem álltam le, készültem keményen, hogy ha jön az esély, élni tudjak vele. Így történt. A második itt töltött szezonom során jelentősen megcsappant az önbizalmam, nagy szükségem volt a családom és a barátaim támogatására. Ha valaki egész életét a futballnak szenteli, és hiába dolgozza végig a hetet, szombaton mégsem játszik, az nagyon kemény tud lenni. De megérte kitartanom, nagyszerű érzés a Boro-szurkolók ünnepelt hősének lenni.

– A keserű napokat is képes elfeledni, és marad?
– Igen, szeretnék továbbra is itt játszani. A pályán kívül mindig is jól ment a sorom, imádom az ittenieket, és szeretném nekik bebizonyítani, hogy még sok van Massimo Maccaronéban. De ha az új edzőnek nem tetszem majd, tíz-tizenöt perceket játszom, akkor nem hiszem, hogy sokáig látnak errefelé. Remélem, nem így lesz, még vagy öt esztendőre való munícióm van az itteniek számára.

– Mit gondol, befér a szerda esti kezdő tizenegybe?
– Természetesen szeretnék játszani, de nem én, hanem a menedzser dönt e kérdésben. Azt viszont garantálhatom, hogy készen állok a bevetésre, akkor is, ha nem a jobb oldalon, hanem a balon, esetleg a kapuban jut számomra hely. ---- Middlesbrough
1. FORDULÓ
Xanthi (görög) 2–0 (o), 0–0 (i)

CSOPORTMÉRKŐZÉSEK
Grasshoppers (svájci) 1–0 (i), Dnipro (ukrán) 3–0 (o), AZ (holland) 0–0 (i), Liteksz (bolgár) 2–0 (o)
A Boro különösebb gond nélkül, már a harmadik játéknapon, a mezőny első csapataként elfoglalta helyét az egyenes kieséses szakaszban.

A 16 KÖZÉ JUTÁSÉRT
VfB Stuttgart (német) 2–1 (i), 0–1 (o)
Hat meccs után először kapott gólt a csapat, odalett a hazai veretlenség is, ám az idejében megerősített védőjáték meghozta gyümölcsét.

NYOLCADDÖNTŐ
Roma (olasz) 1–0 (o), 1–2 (i)
Jimmy Floyd Hasselbaink fejesével a római visszavágón is vezetett a gárda, de a legfontosabb végül az volt, hogy a holland gólja duplán számított.

NEGYEDDÖNTŐ
FC Basel (svájci) 0–2 (i), 4–1 (o)
A visszavágó elején gólt kaptak, Mark Viduka duplája hozta vissza a reményt, amelyet néhány másodperccel a lefújás előtt Massimo Maccarone váltott valóra.

ELŐDÖNTŐ
Steaua (román) 0–1 (i), 4–2 (o)
A második mérkőzés 24. percében megint háromgólos volt az összesített hátrány, ám ismét csoda történt, Maccarone ezúttal a 89. percben fejelte a Riverside-ot boldogító gólt.

ÖSSZESÍTETT MÉRLEGGÓLSZERZŐK: Mark Viduka 6, Massimo Maccarone 5, Jimmy Floyd Hasselbaink 4, Yakubu Ayegbeni 2, George Boateng 1, Stuart Parnaby 1, Chris Riggott 1

Sevilla
1. FORDULÓ
Mainz (német) 0–0 (o), 2–0 (i)

CSOPORTMÉRKŐZÉSEK
Besiktas (török) 3–0 (o), Zenit (orosz) 1–2 (i), Guimaraes (portugál) 3–1 (o), Bolton (angol) 1–1 (i)
Nem jelenthetett és nem is jelentett gondot a csoportkör átvészelése, igaz, a Zenit ellen senki sem számított vereségre. A Sevilla végül csoportelsőként lépett tovább.

A 16 KÖZÉ JUTÁSÉRT
Lokomotiv Moszkva (orosz) 1–0 (i), 2–0 (o)
Csak a moszkvai első mérkőzés volt nehéz, a február közepi időpont miatt farkasordító hidegben és borzalmas állapotú pályán kellett játszani – végül így is kettős győzelem lett a vége.

NYOLCADDÖNTŐ
Lille (francia) 0–1 (i), 2–0 (o)
Az első mérkőzésen ugyan kikapott Juande Ramos alakulata, de már akkor érezhető volt, hogy képes lehet a fordításra. Képes is volt, a Sevilla története során először jutott be a legjobb nyolc közé az UEFA-kupában.

NEGYEDDÖNTŐ
Zenit 4–1 (o), 1–1 (i)
A kiütéses hazai sikert követően az oroszok csontzenét ígértek a visszavágóra, amely végül a tavaszi időpont ellenére téli hangulatban megrendezett meccsen elmaradt.

ELŐDÖNTŐ
Schalke (német) 0–0 (i), 1–0 (o)
A sevillai visszavágó rendes játékidejében nem esett gól, Antonio Puertának a hosszabbításban szerzett találatát tűzijátékkal ünnepelte a klub és a város.

ÖSSZESÍTETT MÉRLEGGÓLSZERZŐK: Javier Saviola 6, Fred Kanouté 5, Adriano Correia 3, Antonio Puerta 2, Enzo Maresca 1, Jordi López 1, Luis Fabiano 1, Kepa Blanco 1, Jose Luis Marti 1