A feketelevest már kikanalazta

– Rekedtes a hangja. Megfázott?
– Egész télen nem voltam beteg, vasárnapra viszont olyan influenza tört rám, hogy életemben nem voltam még ilyen rosszul! Bedagadt a mandulám, alig tudtam nyelni, lázas voltam, alig éltem. S. Kovács Ádám karatés barátom azonnal elvitt a Sportkórházba, ahol Kator doktortól injekciót és vitaminokat kaptam. Persze óvatosnak kellett lennünk, hiszen a ,,lórúgásszerű” gyógyszerek nagy része szerepel a doppinglistán.

– Már jobban van?
– A közérzetem sokkal jobb, de még mindig nem vagyok a topon. Ráadásul, ami az utazás alatt történt, teljesen kikészített.

– Mi történt?
– Bécsből indultunk, mert Budapestről nem volt járat. Barcelonába még viszonylag könnyen eljutottunk, ám ott törölték a Jerezbe tartó gépünket. Ott állt a mezőny fele tehetetlenül, néztünk egymásra, kínunkban csak röhögtünk magunkon. Aztán mire odaértünk a másik terminálra, ahol új jegyet kaptunk volna, kilométeres sor állt, úgyhogy már csak Sevillába tudtunk elrepülni.

– Te jó ég! Mi jöhet még?
– Még nem volt vége! Útközben elhagytam a kedvenc napszemüvegemet, leszálláskor pedig valamit elronthatott a személyzet a levegőnyomással, mert mindenkinek megfájdult a füle. Az enyém az influenzával súlyosbítva annyira, hogy majd’ elsírtam magam.


– Gondolom, a történtek után nem csak az idénykezdet miatt örült, hogy megérkezett Jerezbe.
– Ha megérkeztem volna! De nem érkeztem meg. Akkor még száz kilométerre voltunk: kiderült, hogy elveszett a csomagom, benne a gyógyszerek, az ágyneműm. Na, akkor eljutottam odáig, hogy feladom. Este tíz óra volt, mi Jereztől száz kilométerre szteppeltünk a reptéren a buszra várva, és nem tudtuk, hol fogunk aludni.

– Hogyhogy? Nem volt szállásuk?
– Lakóautót béreltünk, de a jerezi reptéren kellett volna felvennünk, amit szerencsére megtett helyettünk az olasz csapat, úgyhogy végül nem maradtunk fedél nélkül. Alig vártam, hogy lefeküdjek aludni, azt gondolván, álmomban már csak nem ér baj. Reggelre a csomag is megérkezett, Tóth Imiék pedig megtalálták a repülőn a szemüvegemet.

– Hogy zajlott az első nap a boxutcában?
– Megvolt a szokásos versenyzői eligazítás: közölték, amit már mindenki tudott, hogy megváltoztatták a piros zászlóval félbeszakított futamokra vonatkozó szabályt. Ezentúl kizárják a versenyből, aki a piros zászlós jelzés után öt perccel nem érkezik meg a motorján a boxutcába. Erre azért volt szükség, mert tavaly előfordult, hogy valaki elesett, miatta leintették a versenyt, mégis megkapta a második helyért járó pontokat. Aztán a bírák figyelmeztettek, hogy legyünk körültekintőek az időmérő edzésen. A fiatalokat megkérték, ne az ideális pályaíven várják a gyorsabbakat, akik mögé szeretnének beállni a jobb eredmény reményében.

– Apropó, fiatalok! Kijön az új csapattársával, Baronival? Ha jól tudom, ön a példaképe.
– Ennek megfelelően is viselkedik. Tizenhat éves, de olyan, mintha tizenkettő lenne. Folyamatosan kérdezget, mit, miért és hogyan kell csinálni a különböző pályákon, milyen tapasztalataim vannak az előző motorjaimmal, milyen gumit használjon Jerezben. De nem zavar, hadd kérdezzen, hiszen gyerek még.

– A versenyzői eligazításon kívül volt más kötelező programjuk is?
– A hivatalos fotózás, amely elég viccesre sikerült. Ugyanis a fotósok úgy alakították ki a helyeket, hogy nekem éppen a tavalyi csapattársam, Julian Simon mellett kellett ülnöm, mellette pedig Mika Kallio foglalt helyet. Viszont Simon elkésett, így Kallio és köztem volt egy üres szék a fotókon, ami nagy derültséget keltett, mivel mindenki tudja, hogy nem felhőtlen a viszonyunk, amióta tavaly Katarban megelőztem.

– Azért beszéltek egymással?
– Köszöntünk egymásnak.

– Lehet, hogy most megint vele kell megküzdenie a dobogós helyek valamelyikéért.
– Előfordulhat, de nem zavar, nincs bajom Kallióval.

– Milyen a hangulat a boxutcában?
– Mindenki nagyon várja az első edzéseket. Az a furcsa, hogy erős szél fúj, ami itt nem túl gyakori, de majd meglátjuk, hogyan hat az időeredményekre.

– A csapata háza táján minden rendben van?
– Persze. Két teljesen egyforma Hondát hoztak, azt mondták, a motor erősebb, mint a teszteken. Még annál is? – kérdeztem. Erre titokzatosan mosolyogtak.

– Pedig, ha jól tudom, különösebben nem kedveli a jerezi pályát.
– Régebben valóban nem kedveltem, most semleges számomra. Nem szeretem, de nem is utálom – a negyedik szekciója például kifejezetten tetszik. És nagyon remélem, hogy a balszerencsés kezdet után már csak jobb jöhet. A feketelevest kikanalaztuk, jó lenne, ha a verseny történései megédesítenék a szám ízét. ----

• A Honda 8 futamgyőzelmet aratott a jerezi aszfaltcsíkon a 125 köbcentis kategóriában, és ezzel pillanatnyilag a legeredményesebb márka. Mögötte 7 sikerrel az Aprilia következik, amely viszont az elmúlt négy évben nyert.
• A mezőny jelenlegi pilótái közül senki sem nyert még futamot Jerezben.
• A címvédő Thomas Lüthi mindössze egyszer szerzett pontot Jerezben: 2003-ban a 12. helyen végzett.
• Julian Simon és Fabrizio Lai 50. világbajnoki futamát teljesíti a hét végén.

---- A tavaly bevezetett szabály, amelyben maximálták a nyolcadliteres versenyzők életkorát (25 éves kor fölött nem mutatkozhatnak be, 28 év fölött pedig nem versenyezhetnek a géposztályban) meghozta gyümölcsét, a 125 köbcentis mezőny átlagéletkora azóta jelentősen csökkent. Tavaly 19 év 21 hetes volt az átlagéletkor, az idén pedig 19 év 30 hetes. A szervezők tehát elérték céljukat: a mezőnyben pillanatnyilag 22 tizenéves pilóta szerepel. (A magyar versenyzők közül Talmácsi 24, Tóth Imre 20 éves.) De nézzük, miként változott a kategória mezőnye!

Távozók: Marco Simoncelli, Manuel Poggiali, Kuzuhara Tosihisa, Jordi Carchano, Dario Giuseppetti, Sacha Hommel, Gioele Pellino
Érkezők: Michael Ranseder (osztrák – 19 éves), Michele Conti (olasz – 22), Stefan Bradi (német – 16), Roberto Tamburini (olasz – 15), Mateo Tunez (spanyol – 16), Lorenzo Baroni (olasz – 16) Stefano Bianco (olasz – 20), Joey Litjens (holland – 16), Bradley Smith (brit – 15), Simone Grotzki Giorgi (olasz – 17)

Ne gondolja senki, hogy a fiatalok nem gyorsak, hiszen a 125 köbcentis kategória legfiatalabb futamgyőztese az olasz Marco Melandri volt 15 évesen és 324 naposan.