Újra: fehérvári tavaszi gólfesztivál

De besöpri-e?
Nincs fehérvári drukker, aki ne esküdne meg bármire, hogy így lesz, nem csoda, hogy a hazaiaknak fenntartott helyek színültig megtelnek, csak a lila-fehér drukkerek szektorában akadnak üres foltok.
Úgy tűnik, már ők sem bíznak.
Ám, ha mégis, azt 143 másodperc elteltével el is felejthetik: minden idők egyik legviccesebb góljával szereznek vezetést a hazaiak, s mivel ebben Sájevics András kapus nyakig benne van, láthatóan cseppet sem csodálkozik azon, hogy a kispadon meg vele vannak torkig… Azonnal jön is a csere: a juniorkorú, szlovákiai Mozolány Norbert.

Hogy miért nem Bernei Gergely? Nos, ennek több oka is van: egyrészt a legutóbbi, keddi öszszecsapáson neki az ötödik perctől kellett helyettesítenie, az akkor ugyancsak bizonytalankodó Sájevicset, ám ő is összeszedett egy potyát, azaz finoman fogalmazva sincs csúcsformában, másrészt pedig a legutóbbi sérülése még nem jött teljesen rendbe, így aztán nem is nevezték erre a mérkőzésre.
Amúgy lehet, hogy így jobban is járt…
Mert bizony ettől kezdve gálaelőadássá alakul a bajnoki finálé – ekkor már mindenki biztos benne – utolsó meccse: miközben a vendégek megpróbálják valahogy összekapni magukat, az albások villognak, fickándoznak, és persze újabb gólokat lőnek: Kovács Csaba után Palkovics Krisztián és Gröschl Tamás is betalál, pedig még mindig csak a tizenkettedik percben járunk.
Mi lesz még itt, kérem?

Aztán időnként már a liláknak is sikerül végigfuttatniuk egy-egy támadást, olyannyira, hogy Matej Marcinek közeli lövésénél csak egy Budai Krisztián képességű kapus képes menteni, ám ettől függetlenül a hazaiak uralják a játékot. És persze már nagyon várják, hogy ünnepelhessenek.
Addig azonban még van több mint két harmad, sőt Gergely Csaba – emberelőnyből – gólt lő Budainak, amivel az ünneprontás mellett egy sorozatot is megszakít: a bajnoki finálé fehérvári meccsein ez az újpestiek első találata, vagyis 139 percet kellett várni, hogy Budait saját közönsége előtt mattolják.
Hát csoda, hogy a volánosok készülnek a bajnoki címre?!
De nem túl korai még?

Az ugyan igaz, hogy a második etap elején Palkovics előtt adódik nagy helyzet, ám ezt követően mintha túl kényelmessé válnának a hazaiak, amit azonmód megéreznek a fővárosiak: Ladányi bombájánál és Drahovsky ziccerénél még csak-csak hárít az Alba kapusa, ám nem sokkal később Hidasi Gábor egyre csökkenti az Újpest hátrányát.
Nocsak!

A szurkolók tudják, kell a segítség, hát segítenek: úgy biztatnak, majd szétrobban a csarnok a hangzavartól, Ocskay parádés szólója után pedig tényleg már csak a Szentlélek tartja egyben. Naná, hogy minden fehérvári „Csicsója” nyugtatja meg ismét a kedélyeket, majd másfél percen belül jön az „ikerpárja”, azaz Palkovics, s egy elképesztő védelmi megingást kihasználva, háromra növeli az előnyt. Kezd karneválivá válni a hangulat, de Mozolány nem kér ebből: elege van, ő nem ezért szerződött, jöjjön vissza Sájevics, tegyék tönkre most már az ő idegeit.
Legyen.

Már a szépségre is mennek a hazaiak, nemcsak az eredményességre, s becsúszik ugyan egy gól, a show-t ez sem tudja elrontani. Mert show-műsor már ez a javából, mégpedig fehérvári főszereplőkkel: csak úgy záporoznak a lövések Sájevics kapujára, biztosra vehető, hogy a nagy számok törvénye alapján egy beakad. Aki erre fogad, nem téved, a bravúrokat újabb bizonytalanság követi – Sájevics erre az ötmeccses döntőre nem lesz büszke… –, Kovács Csaba pedig ünnepel. Teheti, ismét hárommal vezetnek, s már csak egy harmadnyira vannak a bajnoki címtől.
Aztán már csak tizennyolc percnyire, amikor egy pillanatra megfagy a levegő: Michal Jurasko csodaszép gólt lő – ezt valószínűleg még a fehérvári hívők is elismerik –, de a hazaiaknál érezhetően nincs pánik, hiszen még jócskán van az előnyből.
Még tizenöt perc. Próbálkoznak a lilák, ám nincs igazi átütő erő a támadásokban. Már csak tizenkettő. Gröschl Tamás villan, megmutatja, Juraskóhoz hasonlóan ő is képes bolondot csinálni az ellenfél védelméből.

„Izzik a csarnok, itt a magyar bajnok!”
A hangulat fergeteges. Már csak kilenc perc van. Nyolc. Hét. Lassan pereg az idő, a hazaiak szerint biztosan. Kibekkelnek egy emberhátrányt is, három perccel a vége előtt pedig már a jégen lévők is az órát nézik. „Álljatok fel!” – skandálják a szurkolók, de már késő, hiszen a nézőtéren mindenki talpon van. Az újpestiek megpróbálnak belerondítani az ünnepbe, de Budai véd.
Az utolsó perc. Az ember a saját szavát nem érti, de ki akar itt beszélgetni? Még fél perc… Húsz másodperc… Tíz… Hat… Öt… Négy… (Ondov még gólt lő, de kit érdekel itt már ez?!) Három… Kettő… Egy… és…

„We are the champions!” – üvölt a hangszórókból a Queen együttes jól ismert slágere, a jégen pedig az összes fehér mezes egy kupacban Budai nyakában, megkezdődik a véget nem érő ünneplés: zsinórban negyedszer, összesen pedig hetedszer bajnokok a székesfehérvári hokisok
Mondjon bárki bármit, csúcs ez a csapat!

Mestermérleg
Biztos vezetésünk tudatában kissé kiengedtünk, ez megbosszulta magát, ám úgy érzem, a gólgazdag mérkőzésen sikerült bebizonyítanunk, hogy egész idényben jól dolgoztunk, és megérdemeltük a bajnoki címet.
Pat Cortina, a Volán edzője

Először is gratulálok a Volánnak, sajnos a hirtelen bekapott három gól után már csak rohanhattunk az eredmény után. Bosszantó, hogy öt gólt ütöttünk idegenben, és mégis kikaptunk, de azt mondom, ennek az UTE-nak van jelene és jövője.
Ancsin János, az UTE edzője ---- Kangyal Balázs: – Megérdemeltük. Ez a mi évünk volt!
Rajz Attila: – Igaz, hogy az évad második fele nekem nem úgy sikerült, ahogy szerettem volna, de ettől függetlenül természetesen boldog vagyok, és gratulálok a fiúknak.
Csibi József: – Nagyon jó szezonunk volt, amikor kellett, odatettük magunkat, úgy érzem, ennyivel jobbak voltunk a döntő sorozatában.
Ocskay Gábor: – Elmondhatatlan érzés, ezt soha nem lehet megunni, úgy érzem, nagyon jó évünk volt, és bízom benne, hogy jövőre is ugyanilyen eredményesek leszünk.
Kovács Csaba: – Már nem az első bajnoki címet szereztem a Volánnal, de természetesen mindig az utolsó a legszebb.
Ladányi Balázs: – A hét kapott gól ellenére úgy érzem, lett volna esélyünk, ha az elején jobban odafigyelünk, mert ötöt lőttünk, ami szerintem a Volán ellen nem rossz. Végül is az eredeti célunkat, a döntőbe jutást teljesítettük.

Különdíjak: aA Borsodi Jégkorongliga…
...Legjobb kapusa: Budai Krisztián (Alba Volán-FeVita)
...Legjobb védője: Tokaji Viktor (DAC-Invitel)
...Legjobb csatára: Ocskay Gábor (Alba Volán-FeVita)
...Legjobb légiósa: Holéczy Roger (Alba Volán-FeVita)
...Legjobb újonca: Benk András (DAC-Invitel)
...Legtechnikásabb játékosa: Ladányi Balázs
...Legjobb játékvezetője: Kincses Gergely
...Legeredményesebb játékosa: Ladányi Balázs (UTE) ---- 2. perc: Buril saját harmadából vaktában előrevágta a korongot, Sájevics próbálta felszedni a jégről, de kiejtette, éppen az ott termő Kovács Csaba elé, aki azonnal a kapuba lőtt.
1–0

7. perc: Emberelőnyben adogattak a hazaiak: Sille Burilhoz, ő Palkovicshoz. A válogatott csatár kapásból irtózatos nagy góllal növelte az előnyt.
2–0

12. perc: A szlovén bíró feltett keze újpesti kiállítást jelzett, így amikor Mozolány kapus a koronghoz ért, mindenki a játékmegszakításra várt. Igor Dremelj azonban nagyot hibázott: tovább engedte a játékot – Gröschl pedig az üres kapuba helyezett.
3–0

20. perc: Emberelőnyben Ladányi adta kapáslövésre a korongot, amelyet a középen helyezkedő Gergely bombázott Budai kapujába.
3–1

28. perc: Búzás élesen belőtt korongjába Hidasi szúrt bele.
3–2

29. perc: Ocskay egyedül vezette kapura a pakkot, elfektette Mozolányt, majd fonákkal helyezett a kapuba.
4–2

31. perc: Az elalvó újpesti védelem mellett Palkovics a kapu mögül viszszakanyarodva lőtt a kapuba.
5–2
32. perc: Előnyben Ladányi passzolt Horváthoz, aki nagy gólt lőtt. A kapus semmit sem láthatott, hiszen előtte rengetegen álltak.
5–3

37. perc: Újabb újpesti védelmi megingás: a kapusról kijövő korongra csak Kovács reagált.
6–3

44. perc: Jurasko előnyben mindenkit átvert, cselével elfektette Budait, majd a hosszú sarokba lőtt.
6–4

50. perc: Holéczy lopot tkorongot, majd Gröschlhöz passzolt, aki laposan helyezett a kapuba.
7–4

60. perc: A nagy visszaszámolásban Ondov használta ki a hazaiak ünneplését, Budai lábai között lőtt gólt.
7–5