Janika új „oroszlánt” szelídít

– A télen többször felröppent a hír, hogy bajban van, megint ki kell hagynia egy idényt. Tényleg ilyen rossz volt a helyzet?
– A tél eleje még nem is anynyira, mert annyi ígéretünk volt, mint égen a csillag. Ám ahogy közeledett a szezonkezdet, mind a semmibe vesztek, az ígéretek helyén a nagy semmi maradt – mondta ifjabb Tóth János, az oroszlános márka egyik leghűségesebb honi képviselője. – Úgyhogy minél közelebb kerültünk az idénynyitó Eger-rali nevezési zárlatához, annál idegesebb lettem.

– Normális ez? Hogy egy hétszeres bajnok, aki kétszer hódította vissza mástól a címét, ne tudjon versenyezni?
– Én már nem tudom, mi itt a normális. Lassan már abban is kételkedni kezdek, hogy reklám szempontjából jók vagyunk-e. Vagy lehet, hogy annyira sokan vagyunk jók, hogy a bajnoki címek már nem számítanak?…

Sokszor kerültek reménytelen helyzetbe

– Volt olyan pillanat az elmúlt hónapokban, amikor úgy érezte, kilátástalan helyzetbe került?
– Sokszor kerültünk szörnyű helyzetbe, de miközben megpróbáltuk feldolgozni a kudarcokat, mindig jött egy új ötlet arra, hogy mit lehetne csinálni, és máris nem tűnt reménytelennek a jövő. Aztán persze az új ötlet is kudarcba fulladt.

– Megfordult a fejében, hogy nem tud többet versenyezni?
– Igen, és nagyon szomorú lettem tőle. Akár tetszik, akár nem, a rali az életem része. Majdnem húsz éve versenyzek, ez az a sport, amely sikert hozott az életembe, amely feldob, amely által értékelni tudom magamat. Ha kiesne az életemből, és nem találnék helyette más fontos elfoglaltságot, azt bizony iszonyú nehéz lenne feldolgozni. Nehéz ügy ez… Úgy érzem, van még bennem annyi ambíció és motiváció, hogy még most is fejlődjek a raliban. – A Peugeot Sporttól kaptunk segítséget.

– Furcsa ügy ez. A hazai cégek nem segítenek, de jön a Peugeot Sport, amely világbajnokokat nevelt, és amely éppen az idén vonult ki a világbajnokságból. És mégis segít.
– A támogatásban döntő szerepe van a Peugeot Hungáriának, amely már évek óta mellettünk áll, és amellyel közösen négy bajnoki címet szereztünk az utóbbi években. Ha ez nem lenne, nyilván nem fogadtak volna tárt karokkal minket.

Hatalmas felelősség vezetni a WRC-ket

– Hogy zajlott le a dolog? Odamentek, és azt mondták, enynyink van, de nem elég az autóra, ők meg mondták, hogy nem baj, Tóth úr, maga olyan tehetséges, hogy odaadjuk kevesebbért is?
– Nem tudom pontosan, hogy történt, a hazai márkaképviselet tárgyalt, de valahogy úgy történhetett, ahogy mondja. Bevallom, el sem hittem. Eltelt egy nap, és mivel senki sem szólt, hogy bocsi, csak vicceltünk, kezdtem bízni benne, hogy mégis igaz a dolog, hogy lesz 307 WRC-nk.

– Nagy feladat lehet olyan autót vezetni, amely még sohasem futott Magyarországon.
– Főleg ránk igaz ez, akik csak az országos bajnokságon indulunk, hiszen keveset megyünk az autóval. Ezek a WRC-k már nagyon erősek és gyorsak, úgyhogy hatalmas felelősség vezetni őket. Közben meg persze arra is gondolni kell, hogy ül mellettünk egy ember, akire vigyázni kell. S ha már a navigátornál tartunk, meg kell említeni, hogy az ő feladata sem egyszerű, ezek az autók már annyira gyorsak, hogy vannak helyzetek, amikor öt információból csak háromra jut idő, hogy elmondja a navigátor. Szelektálnia kell, ami óriási felelősség.

– Apropó, navigátor! Marad Bahor Bea?
– Igen, továbbra is együtt versenyzünk. Kellett egy kis idő, hogy összeszokjunk, a tanulópénzt nekünk is meg kellett fizetnünk, de most már tökéletes az összhang.

– Ezek szerint voltak gubancok?
– Hát persze! De ez teljesen normális a pilóta és a navigátor kapcsolatában. El kell telnie egy kis időnek, amíg tényleg egyszerre tudnak gondolkodni.

– Kipróbálta már a 307 WRC-t?
– Dehogyis! Még csak most tudtam meg, hogy versenyezhetek vele. Azzal már tisztában vagyok, hogyha sikerül beállítani a magyar pályákra, a hazai útviszonyokra, akkor valószínűleg kiemelkedik majd a mezőnyből. Persze mi is kellünk ahhoz, hogy kihozzuk belőle a legtöbbet. Sokat kell majd tanulnunk, hiszen legalább huszonöt dolog van benne, amit nem ismerek, például a kormányváltó, amelyet sohasem próbáltam. De azt mondják, a jót könnyen megszokja az ember. Ott lesz erre az Eger-rali százhatvannyolc gyorsasági kilométere, az alatt csak közelebb kerülünk egymáshoz.

A bajnok új élménye: megosztani a sikert

– Majd húszévnyi ralizás után még ugyanazt az élményt nyújtja az autóversenyzés?
– Furcsa kérdés. Tudja, eleinte imádtam vezetni, jó volt uralni a modern technikát, jó volt keresni a határokat, kockáztatni, és örülni, ha bejön. Most is ezt érzem, de találtam még valamit – megéreztem, milyen jó megosztani a sikert másokkal. Jó látni, hogy akik segítettek, akik sokat tettek az ügyért, mennyire örülnek a sikernek. Tudja, mit? Ez mindennél többet ér!