Acélosabb volt a DKSK

A fekete-fehérek nélküle is vannak éppen elegen, miközben hazai oldalon továbbra is mindössze hét felnőtt korú játékos áll Tapodi Péter edző rendelkezésére a nagy decemberi anyagi krízis óta.

Kevesen vannak tehát a diósgyőriek, de kevesen voltak a táblázat első és harmadik helyezettjének rangadóján a szurkolók is, ami meglepetés, hiszen Miskolcon lázba szokta hozni az embereket a régi rivális vendégjátéka. Igaz, nem volt már tétje az összecsapásnak, egyik együttes helyezését sem befolyásolhatta a végeredmény.

Becsületükre váljon, bekezdtek a hazaiak, méghozzá alaposan. A 7. percben kilenc ponttal vezettek az addig mindössze egyetlen kosarat elérő pécsiek ellen. Nemrégiben a Városmajorban is hasonlóan pocsékul kezdett a címvédő, sőt még rosszabbul, végül mégis nyerni tudott. Talán erre emlékezhetett Rátgéber László edző, aki látszólag nyugodtan szemlélte a meccset a tíz ponthoz közelítő hátrány és a csapatát jellemző góliszony ellenére is.
Még csak fel sem állt a szerdán szinte végig az oldalvonal mellett szaladgáló pécsi szakvezető.

Eleinte egyedül Fegyverneky Zsófia volt képes többször egymás után is a gyűrűbe talált. Az elsősorban a védekezéséről ismert hátvéd kosarai felhozták valamelyest a vendégeket, akik összességében alacsony hatásfokkal tüzeltek a mezőnyből. A DKSK ezzel szemben a triplavonalon túlról is többször betalált, így csupán Vickie Johnson két villanása után került némi veszélybe a hazai vezetés az első félidőben, ám a felzárkózási kísérletre 10–0-s ellencsapással reagáltak a diósgyőriek. A második negyed hajrájában feljegyzett 36–23-as állás pedig még akkor is elgondolkodtató a pécsiek számára, ha a piros-fehérek szerdán a Sopron dolgát is megnehezítették az első húsz percben.

Ott azonban akkor megállt a tudomány, és bár itt is beiktatott egy ötperces pontszünetet a DKSK, Ambrus Erzsébet és Djelmis Angéla szép kosara viszszaállította a tízpontos különbséget. Mellesleg két expécsi kosarasról van szó, akikben nyilván munkált némi dac, bizonyítási vágy. Bár Vajda Anna bedobta a pécsiek második hármasát is a harmadik negyedben – az első kettőben egyet sem értek el a fekete-fehérek –, az utolsó felvonásra fordulva is vezetett a Diósgyőr. A kérdés csak az volt, vajon meddig bírja a Pécs egyre fokozódó nyomását a hét hazai játékos.

Mutatkoztak is a fáradtság jelei a miskolciakon, de ez inkább csak a támadójátékukra nyomta rá a bélyegét, mert hátul továbbra is alig hibáztak. A negyedik negyed első hat percében egyedül Fodor Csilla tudott betalálni közülük – igaz, az a kosár három pontot ért. A lelkesedés tehát már csak a védekezéshez látszott elegendőnek. A diósgyőriek három perccel a vége előtt még mindig kilenc ponttal közelebb álltak a diadalhoz, és ezzel az előnnyel célba is értek, biztosítva a maguk számára az alapszakasz harmadik helyét. Pedig Fegyverneky Zsófia a végjátékban három hárompontost is bedobott, az egyik esetben személyi hibával együtt. Igen ám, de Fürész Emőke keze egyszer sem remegett meg a büntetőknél, így nem mentek vele semmire a pécsiek.
Megérdemelten nyert és szerzett nagy meglepetést a Diósgyőr – az acélváros ezúttal acélos csapata.

Mestermérleg
Nagyon örülök, hogy az elmúlt két hónap roppant kemény munkája meghozta a gyümölcsét. Az pedig külön öröm, hogy megszereztük az alapszakasz harmadik helyét.
Tapodi Péter, a Diósgyőr edzője

Ami minket illet, ezen a mérkőzésen Fegyverneky Zsófián kívül nem volt gólerős játékosunk. Egyébként pedig újra kiderült, hogy a kosárlabdában a lelki és és a fizikai tényezők egyformán fontosak. Gratulálok a diósgyőrieknek a győzelmükhöz.
Rátgéber László, a Pécs edzője