Horrorisztikusan kezdődött… Az első nyolc hazai támadás eredményesen zárult, az ellenfél az ötödik percig száz százalékkal dobott mezőnyből és büntetőből is. Később sem csökkent sokat a francia csapat hatékonysága – a különbség viszont nőtt. Méghozzá az első negyedben végig. Mintha a pályán sem lett volna a Sopron, mintha nem is ugyanannyi játékosa lett volna, mint a Valenciennes-nek, olyan könnyedén szerezték kosaraikat Szlobodanka Tuvicsék, így már az első percektől zengett a vastaps a csurig megtelt csarnokban.
Olekszandra Gorbunova sokat vállalt, ám ô is rossz százalékkal dobott
Olekszandra Gorbunova sokat vállalt, ám ô is rossz százalékkal dobott
Már a negyedik percben elérte a tíz pontot a felettébb udvariatlan, de ismerjük el, remekül kosárlabdázó vendéglátó előnye, a nyolcadikban pedig a húszas határt is átlépte a látogató hátránya. Hátul bizony alapvető védekezési hibákat követtek el a zöld-sárgák, elöl pedig nem mentek be a dobások, sőt időnként a büntetők sem, de ami különösen bosszantó volt, a csapatjáték nyomait sem lehetett felfedezni az MKB-Euroleasing kosárlabdájában. Mondjuk úgy, hogy siettették a támadások befejezését Nikki Teasleyék, de úgy is fogalmazhatnánk, hogy önzők voltak a befejezéseknél, akihez odakerült a labda, máris rádobta, ez pedig ritkán vezet jóra. Kizárólag akkor, ha jó a dobószázalék, márpedig most nem volt az.
Egészen a 13. percig, 43–18-as állásig tartott a döbbenet, amikor már a peremember Sylvie Gruszczynski is a pályán volt az USVO-nál, aztán végre megindult kicsit Natália Hejková társulata. Olekszandra Gorbunovának beakadt néhány dobása, a franciáknak megakadt a lendületük, és máris hallatszott a „Hajrá, Sopron!”, mivelhogy érkezett egy busznyi magyar szurkoló is a női kosárlabda eme tőlünk oly távoli fellegvárába. Laurent Buffard időkérésekor talán némi bizakodás lehetett úrrá a nagy utazókon, hogy kedvenceiknek sikerül a lehetetlen, idegenben felállni a padlóról, mert a 25 pontos differencia tízzel csökkent, ám ekkor néhány fontos dobás kimaradt vendégrészről, és az eredmény néhány perces „befagyása” után sajnos a valenciennes-iek kapták el a fonalat. Olyannyira, hogy a második játékrész hajrájában 11 pontot értek el sorozatban, és máris elillant a remény.
Kristi Harrower, a francia együttes ausztrál irányítója már a tizedik gólpasszát adta a nagyszünet utáni legelső percben, ám a legelkeserítőbb az volt, hogy a pöttöm, mindössze 162 centis játékmester volt a mezőny addigi legeredményesebbje a maga 15 pontjával…
Na nem sokáig, mert harmadik negyedbéli eredményes kezdésével a pályán kívül magának magyar társat találó Tuvics hamar megelőzte, de ott loholtak a nyomában a többiek is, hiszen alaposan megszórták magukat a házigazdák. Eközben a soproniak négy percig nem tudtak mezőnygólt dobni, és olyan jeleneteknek lehettünk tanúi a részükről, mint hogy Teasley paszszolás gyanánt hátba dobta csapattársát a labdával – ennyire értették meg egymást a vendégek játékosai ezen az estén.
Nem az ő napjuk, volt, na, de ettől még hátra volt több mint a mérkőzés negyede, ami tortúra jellegűvé vált a zöld-sárgák számára. Az meg egyenesen megalázó lehetett nekik, hogy a Valenciennes szakvezetője olyan játékosoknak adott – mert adhatott… – lehetőséget, akik még egyáltalán nem, vagy csak alig játszottak az Euroligában, igaz, a végjátékban soproni oldalon is bevetésre került mindenki, aki egészséges. Csupán a történeti hűség, no meg a teljes igazság kedvéért azért írjuk le, a profi szerződéssel rendelkezők közül Lucie Blahusková, Károlyi Andrea valamint Eördögh Edit sem szállhatott be sérülése miatt, bár utóbbi állítólag a pénteki visszavágóra talán már játékra kész lesz. Persze nem elsősorban ezen múlt, hogy kedden kikészítették a zöld-sárgákat.